JELENTÉS A JELENTÉSRŐL

QUBIT
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.04.17.

Kicsit messziről fogom kezdeni. Talán vannak még, akik emlékeznek rá, hogy 1998–99 egyik fontos közéleti kérdése az volt, hogy a parlament áttért a hetenkénti ülésezésről a háromhetenkéntire. Ezt a változtatást sima többséggel hozta meg az országgyűlés, de nagyon sokaknak az volt az érzésük, hogy ehhez kétharmad kellett volna, mert a házszabály kétharmados törvény, és az ilyesmit nyilvánvalóan a házszabályban kell lefektetni. Ezért az Alkotmánybíróság is foglalkozott a kérdéssel, és a következőre jutott. Szerintük a házszabály nem szabályozza kielégítően, hogy hány hetente kell összeülnie a plenáris ülésnek (azokban az időszakokban, amikor egyáltalán ülésezik a parlament). Ezért helybenhagyta, hogy az országgyűlés nem kétharmaddal fogadta el az új rendet, viszont „mulasztásos alkotmánysértést” állapított meg, amiért nem szabályozták rendesen ezt a kérdést.

Jogilag persze az Alkotmánybíróság döntése is erősen vitatható, hiszen ha elmulasztották kielégítően szabályozni az ülésezés gyakoriságát, azt akkor is a házszabályban kellett volna pótolni, és az kétharmados törvény. Ezért sokan úgy érezték, hogy az Alkotmánybíróságnak nem lett volna szabad rábólintania arra, hogy mégis egyszerű többséggel szabták meg a háromhetenkénti gyakoriságot. De én a történetnek nem ezzel a részével, hanem a nyelvi oldalával fogok foglalkozni. Az Alkotmánybíróság úgy érvelt (ahogy a törvényhozók is), hogy a házszabályban nem volt benne, hogy milyen gyakran kell összeülnie a parlamentnek, mert nem volt benne olyan mondat, aminek a célja ennek a szabályozása lett volna. És ez így is van, az akkori házszabályban nem találunk olyan mondatot, ami ezt és csak ezt jelentette volna, aminek a kifejtése, parafrázisa az lett volna, hogy `az országgyűlés plenáris ülését az ülésszak során hetente össze kell hívni'. (Amikor jelentéseket, értelmezéseket stb. írok le, mindig ezt az egyszeres idézőjelet fogom használni.)

Igen ám, csakhogy a házszabályban volt két másik mondat:

„Az Országgyűlés ülésének napirendjében feltüntetett időpontban az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább kilencven percet kell biztosítani” (115. § (3))

és

„Az Országgyűlés ülésén a napirendben feltüntetett időpontban hetente legalább hatvan percet kell biztosítani kérdés közvetlen feltevésére és megválaszolására (azonnali kérdések órája)” (119. § (1)).

A törvényhozók ezt a két mondatot úgy értelmezték, hogy azokon a heteken, amikor van plenáris ülés, másfél órát kell szánni az interpellációkra, és egy órát az azonnali kérdésekre. Mások viszont azzal érveltek, hogy ezeknek a mondatoknak a jelentéséből következik, hogy hetente szükséges plenáris ülést tartani, mert különben nem lehetne eleget tenni ennek a két szabálynak. Ha az első értelmezés a helyes, akkor nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben ment. Ha viszont az utóbbi a helyes, akkor az Alkotmánybíróságnak legfeljebb annyiban lehetett igaza, hogy egy rendes törvényben nem illik így elrejteni az ülésezés gyakoriságának szabályozását, de nem lett volna szabad belenyugodnia, hogy a parlament egyszerű többséggel ellentmondást hozzon létre az új ülésezési rend és a továbbra is érvényben levő (mert kétharmados) házszabály között.

Ezt a történetet csak példának szántam, arra akartam rávilágítani, hogy milyen nagy súlya lehet annak, hogy egy-egy mondatot, szövegrészt hogyan értelmezünk. Ki határozza meg a helyes értelmezést? Milyen alapon? Ilyen kérdésekre keresem a választ...

ITT OLVASHATÓ