Szerző: HONT ANDRÁS
2018.04.09.
Azt állítottam, hogy a Fidesz a saját rendszerében nem győzhető le.
Azt is állítottam, hogy mindemellett a Fidesz valós támogatottságát jelentősen túlmérik.
Az elsőben igazam volt, a másodikban nem. Azt is utálom, amikor igazam van, azt is, amikor nem. Most az utóbbit egy kicsit jobban utálom, azt, hogy látszólag minden visszaélés nélkül, a választási rendszer átalakítása által adott előnyöket figyelmen kívül hagyva, a propaganda erejét is leszámítva a Fidesz-KDNP-nek elsöprő többsége lesz a magyar országgyűlésben, gyakorlatilag többségi fölhatalmazást kapott a magyar társadalomtól. Látszólag? Sajnálom, de én kételkedem.
Mutatok valami.
Hódmezővásárhelyen a február végi, időközi polgármester-választásra tíz körömmel kaparták össze a Fidesz-szavazóit. Ott is voltak az urnáknál szinte teljes létszámban. Többen, mint a korábbi általános helyhatósági választás idején, és majdnem annyian, mint a fölényesen megnyert legutóbbi parlamenti választáskor a településen. Mégsem volt elég semmire, nagyon kikaptak, most viszont Lázár János simán behúzta a várost. Nem csak az egész körzetet falvastul, de a várost is. „Jó, de egy önkormányzati választás más, ott előfordulhat, hogy elegük van a kiskirályból, elzavarják, azután az országoson máshogy tesznek” – hangozhat az öngyőzködő, a teljes megőrüléstől óvni szándékozó típusválasz. Tényleg? A vásárhelyi fideszeseknek is tele a töke a helyi Döbrögivel, ezért nem támogatják a kesztyűbábját, majd
több mint háromezerrel többen
elmennek szavazni magára Döbrögire. Értem. Csak éppen ellentmond az összes tapasztalatnak, józan számításnak, a győzteshez húzás attitűdjének, a hangulatnak, mindennek, amit a mozgósítás hagyományos (és nem túl szép) formáiról tudunk. Másfél hónap alatt Hódmezővásárhelyen harmadával nőtt meg a Fidesz-szavazók száma.
Honnan? Nem tudom.
„Te gondolod, hogy még ebbe is belenyúlnak?” – jön a hitetlenkedő kérdés. Igen, gondolom. Miért ne gondolnám? Mennyi mindenre mondtuk, hogy „ááá, azt nem lehet”, „azt azért nem merik megcsinálni”. Azután lehetett, meg merték. Csak a Fidesz számára oly’ kedves területnél, a médiánál maradva: hittük volna akárcsak öt évvel ezelőtt is, hogy egyszer majd így fog kinézni a ””””””””””közszolgálati”””””””””” híradó? Úgy, ahogy évtizedekkel korábban, már a késő Kádár-korban sem? Hogy a monopolhelyzetben lévő megyei lapok klónpéldányokkal jelennek meg, ontva a hatalmi propagandát, mint legutoljára a Rákosi-érában? Hogy az elvben magán- (vagyis lopott) pénzből működő, de a korábban az állam által kiválasztott, és ””””””””””közszolgálati”””””””””” műsorokra kötelezett amúgy meg változatlanul az állam által hirdetésekből eltartott országos tévécsatorna hírolvasói a szakma elemi szabályait széthugyozva jelentik be kampányfilmecskéjükben, hogy ők biza’ Orbán Viktorra szavaznak? Megjegyzem, ez is mind csalás. Ahogy az is, hogy a hatalom különítményeket tart fönn – egyelőre csak a riválisok plakátjainak megrongálására. Nem hinném, hogy meredek föltételezés volna, hogyha érdekük úgy diktálja, a szavazást is manipulálják.
Hogyan? Nem tudom.
Azt tudom, hogy egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a hatalom kicsússzon a kezük közül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.