FILIPPOV GÁBOR: KÖNNYEN FELBORULHAT AZ ORBÁN-BICIKLI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.04.07.

Sok bölcsesség kellene egy esetleges ellenzéki koalíciós kormányzáshoz, de azért félni tőle erős túlzás, sőt kifejezetten jót tenne Magyarország megtépázott politikai kultúrájának – nyilatkozta a 168 Órának Filippov Gábor. A politológust arra kértük, hogy néhány nappal a parlamenti voksolás előtt vegyük górcső alá a választási kampány során elhangzott leghíresebb politikai tételmondatokat. Igaz állításokról van szó, vagy azért nem árt árnyalni a közhelyeinket?

– A vasárnapi választással kapcsolatos egyik alaptétel, hogy sorsdöntő lesz, legalábbis az összes párt ezt kommunikálja. Valóban így van?

– A sorsdöntő választás fogalmát nem használja a politikatudomány.

– De a pártok igen.

– Mert ez az érdekük. Az összes politikai szereplő szeretné az urnákhoz cibálni a szimpatizánsait, emlékezzünk rá, hogy az elmúlt majdnem harminc év összes választását jó előre sorsdöntőnek kiáltották ki. A világon mindenhol így tesznek a pártok, kivéve azokat, amelyeknek aktuálisan a választói passzivitás az érdekük. Szerintem a választóknak érdemes lenne egy autonómabb, civil megközelítést alkalmazniuk, vagyis úgy tekinteni a voksolásra, mint olyan aktusra, amely csupán kijelöl egy kezdőpontot, a sorsdöntő pedig valójában az, hogy a rákövetkező négy évben képesek vagyunk-e kontrollt gyakorolni a politikai vezetőink tevékenysége fölött. Magyarországon ez teljesen ismeretlen kultúra, holott a demokrácia, a képviseleti is, valójában erről szólna. Van visszacsatolás, és a kormány nem tehet meg bármit a választáson kapott felhatalmazásra hivatkozva. Ennek a kultúrának a meghonosítására a magyar politikai elit sem tett kísérletet az elmúlt közel harminc évben. A demokratikus jogok gyakorlásának megtanulása hosszú folyamat, amire csekély az esély, ha egyszer a közoktatásban például nyoma sincs.

– Akkor engedjük el a fülünk mellett a sorsdöntő voksolásról szóló kampányüzeneteket?

– Ne engedjük, csak kezeljük helyükön a totális háborúk hangulatát idéző politikai lózungokat. A szembenálló törzsekre bomló politikai közösség tábornokokként tekint a politikai vezetőkre, holott a társadalmat szolgáló hivatalnokoknak kellene látnia őket. Le kellene szoktatnunk a politikát arról, hogy „a sorsunkat” akarja formálni, miközben ügyek menedzselésével kellene foglalkoznia. Normális esetben egy ember sorsa nem függhet a pártpolitikától.

Az a hit, hogy egy parlamenti választás nemzeti sorskérdés, ahol az a tét, hogy fizikailag megmarad-e egyáltalán a nemzet, teljesen idegen a demokrácia alapeszméjétől. Ha ugyanis valóban a nemzethalál elkerüléséről kell döntenünk, akkor az a logikus, hogy a választást egyszerűen meg kellene szüntetni, hiszen van rá 50 százalék esély, hogy a nép a saját pusztulását szavazza meg. Ilyen megközelítésben az emberek előbb-utóbb magát a demokráciát tekintik majd veszélyesnek, hiszen létezni hagy olyan politikai erőket, amelyek a nemzethalálra játszanak. Ez a szemlélet az igazi veszély, amellett hogy persze tényszerűen is butaság...

ITT OLVASHATÓ