Szerző: MARTIN JÓZSEF
2018.04.21.
Még négy hónapot és két hetet kellett volna „élnie” a Magyar Nemzet című politikai napilapnak, hogy megünnepelhesse a nyolcvanadik születésnapját. Az olvasók először 1938. augusztus 25-én vehették kézbe a lapot az alapító Pethő Sándor egész oldalas vezércikkével, s rengeteg vihart átvészelve a napilap hajója mintha Párizs jelmondatát tette volna magáévá: „Fluctuat nec mergitur”, vagyis hánykolódik, de nem merül el. Most mégis ez történt, de hogy az április 11-i beszüntetéssel elsüllyedt-e a lap véglegesen, arra ma még nem tudunk választ adni.
A sajtótörténet ismer példákat arra, hogy újságok rövidebb-hosszabb tetszhalálukból föltámadnak: a Pesti Hírlap, a Magyar Hírlap vagy éppen a Világ – s bizonnyal akad még több is – olykor évtizedekig pihent, aztán egy időre föltámadt, de ez után az újjászületett lapok új fejezetbe kezdtek, s ebben az értelemben bizonyosra vehető, hogy az igen változatos, sokszor viharos nyolc évtizeddel lezárult egy szakasz a Magyar Nemzet életében.
A 2015 februárja óta a régi utak felé visszakanyarodni igyekvő, kormánykritikus újság pallérozottsága, választékos hangvétele, eredeti értesülései egy bő hete hiányoznak a magyar médiavilágban: a pluralizmus, a sokszínűség terepe tovább szűkült, újabb előnyhöz jutott a nyilvánosságban a feltétlenül kormánybarátok harcias serege, náluk a fő parancs a lojalitás, minden csak ez után következik.
A bezárás nem a tulajdonos szeszélyes döntésének a következménye, s ugyanúgy nem magyarázható tisztán gazdasági okokkal vagy a világszerte kibővülő online tér médiumainak hatalmas versenyével, mint ahogyan a Népszabadság két évvel ezelőtti megszüntetése sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.