Szerző: ashwood
2018.04.05.
A hódmezővásárhelyi polgármester-választás forradalma nem abban állt, hogy egyik fellegvárában győzték le a Fideszt, hanem abban: egy általánosan lefutottnak gondolt választásnak valódi tétet adott. De mi lesz, ha a vásárhelyi taktika országos sikert ér el?
Hogy mi történne Magyarországon, ha a Fidesz, élén Orbán Viktorral harmadik ciklusát kezdhetné jövő hétfőn, az nagyjából tudható. Minthogy a kedves vezető szótárából hiányzik a konszolidáció kifejezés – ezt mára az örök reménykedők is megtanulták –, így a "Folytatjuk!" valódi és meglehetősen ijesztő választási program. A választói felhatalmazás mértéktől alapvetően függetlenül folytatódna az autokratikus irányítás megszilárdítása – az alapozáson már rég túl vagyunk. Csak címszavakban:
– az NGO-k végleges kinyírása,
– egyre nyíltabb konfliktus az EU-val,
– egyre nyíltabb barátság Putyinnal,
– Mészáros Lőrinc és a többi, épp baráti oligarcha egyre nyíltabb gazdagodása, harácsolása.
Az sem kérdéses, hogy Orbán és csapata bármikor képes előrántani a kalapból egy újabb ellenséget, ha esetleg Soros vagy a migránsok már nem jelentenének kellő rettegnivalót az átlag Fidesz-szavazó számára.
Ennél sokkal nagyobb kérdés: mi történne, ha a Fidesz nem szerezne abszolút többséget a parlamentben, vagyis Orbán nem tudna kormányt alakítani.
A matematika rideg szabályai szerint, ha a Fidesznek nincs többsége az országgyűlésben, akkor az ellenzéknek van. Most az sejthető: a nem-Fidesz oldal legnagyobb frakciója a Jobbik lenne, utánuk az MSZP, majd az LMP és/vagy a DK. (Jelentősen nem bonyolítaná tovább a képet, ha még egy-két mikropárt is bejutna – önmeghatározásuk szerint ezek is inkább a baloldali, már most is erősen fragmentált oldalt gyarapítanák.)
Ezek a pártok egy, közös, koalíciós kormányt semmiképp nem lennének képesek létre hozni. Sem politikai identitásukból, sem múltjukból adódóan, de életben maradásuk szempontjából sem lenne üdvös számukra szoros közösséget vállalni egymással. A megoldás azonban mégsem káoszt, sőt, sokkal inkább a valós demokrácia diadalát teremtené meg.
Ahogy arról egyre több ellenzéki vezető is beszél: egy ilyen helyzetben az egyetlen, valós megoldást egy technokrata kormány megválasztása jelentené, amely mögött még formális koalíció sem állna – mindössze az a parlamenti többség, amely széttartó ideológiai háttere miatt csupán a legkisebb közös többszörös, a sokat és kedvel emlegetett, de mindeddig nem létező nemzeti minimum mentén lenne képes és hajlandó a kabinetet támogatni. Egy ilyen felállás annyit tenne Magyarország demokratizálásáért, mint senki és semmi a rendszerváltás óta. Ugyanis:
– a parlamenti pártok valódi vitára lennének kényszerítve, a Fidesz által tudatosan kiüresített törvényhozás, a népképviselet valódi terévé válna ismét,
– a kormány ténylegesen végrehajtó hatalmi szerepbe kerülne, megszűnne a határozati kormányzás, a kabinet lenne "kiszolgáltatva" a parlamentnek, nem kormányhű vazallusok, alárendelt szerepet játszó politikus lennének a megválasztott képviselők,
– hanem, ahogy azt a klasszikus jogállami normák megkövetelik: a kormányt számon kérő, választott képviselő,
– minden érdemi döntés előtt valódi, nyílt vitára és egyeztetésre lenne szükség a többséget adó politikai erők között...
ITT OLVASHATÓ
Hogy mi történne Magyarországon, ha a Fidesz, élén Orbán Viktorral harmadik ciklusát kezdhetné jövő hétfőn, az nagyjából tudható. Minthogy a kedves vezető szótárából hiányzik a konszolidáció kifejezés – ezt mára az örök reménykedők is megtanulták –, így a "Folytatjuk!" valódi és meglehetősen ijesztő választási program. A választói felhatalmazás mértéktől alapvetően függetlenül folytatódna az autokratikus irányítás megszilárdítása – az alapozáson már rég túl vagyunk. Csak címszavakban:
– az NGO-k végleges kinyírása,
– egyre nyíltabb konfliktus az EU-val,
– egyre nyíltabb barátság Putyinnal,
– Mészáros Lőrinc és a többi, épp baráti oligarcha egyre nyíltabb gazdagodása, harácsolása.
Az sem kérdéses, hogy Orbán és csapata bármikor képes előrántani a kalapból egy újabb ellenséget, ha esetleg Soros vagy a migránsok már nem jelentenének kellő rettegnivalót az átlag Fidesz-szavazó számára.
Ennél sokkal nagyobb kérdés: mi történne, ha a Fidesz nem szerezne abszolút többséget a parlamentben, vagyis Orbán nem tudna kormányt alakítani.
A matematika rideg szabályai szerint, ha a Fidesznek nincs többsége az országgyűlésben, akkor az ellenzéknek van. Most az sejthető: a nem-Fidesz oldal legnagyobb frakciója a Jobbik lenne, utánuk az MSZP, majd az LMP és/vagy a DK. (Jelentősen nem bonyolítaná tovább a képet, ha még egy-két mikropárt is bejutna – önmeghatározásuk szerint ezek is inkább a baloldali, már most is erősen fragmentált oldalt gyarapítanák.)
Ezek a pártok egy, közös, koalíciós kormányt semmiképp nem lennének képesek létre hozni. Sem politikai identitásukból, sem múltjukból adódóan, de életben maradásuk szempontjából sem lenne üdvös számukra szoros közösséget vállalni egymással. A megoldás azonban mégsem káoszt, sőt, sokkal inkább a valós demokrácia diadalát teremtené meg.
Ahogy arról egyre több ellenzéki vezető is beszél: egy ilyen helyzetben az egyetlen, valós megoldást egy technokrata kormány megválasztása jelentené, amely mögött még formális koalíció sem állna – mindössze az a parlamenti többség, amely széttartó ideológiai háttere miatt csupán a legkisebb közös többszörös, a sokat és kedvel emlegetett, de mindeddig nem létező nemzeti minimum mentén lenne képes és hajlandó a kabinetet támogatni. Egy ilyen felállás annyit tenne Magyarország demokratizálásáért, mint senki és semmi a rendszerváltás óta. Ugyanis:
– a parlamenti pártok valódi vitára lennének kényszerítve, a Fidesz által tudatosan kiüresített törvényhozás, a népképviselet valódi terévé válna ismét,
– a kormány ténylegesen végrehajtó hatalmi szerepbe kerülne, megszűnne a határozati kormányzás, a kabinet lenne "kiszolgáltatva" a parlamentnek, nem kormányhű vazallusok, alárendelt szerepet játszó politikus lennének a megválasztott képviselők,
– hanem, ahogy azt a klasszikus jogállami normák megkövetelik: a kormányt számon kérő, választott képviselő,
– minden érdemi döntés előtt valódi, nyílt vitára és egyeztetésre lenne szükség a többséget adó politikai erők között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.