Szerző: K. B.
2018.04.23.
Április 9, 00:30 perc felkeltem és onnantól kezdve két teljes napig nem aludtam nem ettem és a sírás, a nem hiszem, és a düh között vívódtam. Úgy éreztem magam, mint akit letaglóztak nem hittem el nem tudtam elképzelni. Főleg úgy, hogy még úgy aludtam el, hogy itt bizony kormányváltás lesz mindenki megmozdult, átszavaz nem veszik el semmi…
Folyamatosan az villogott a szemem előtt, mint egy nagy neon hirdetőtábla HAZUGSÁG-CSALÁS-ÁTVERÉS. És ez még mindig nem múlt el. Hihetetlenül sokat sírtam, temettem a hazámat, a józan észt, az igazságot, a reményt, a hitet, mindent ami az emberben a lelket tartja. Az ismerőseim nem rájuk szavaztak, a családom nem rájuk szavazott, én nem rájuk szavaztam, akkor mégis ki a fene szavazott rájuk?
Megszállotton olvastam, elemeztem, gyűjtögettem az adatokat, de ezek inkább csak adatmorzsák voltak. Próbáltam logikát találni, próbáltam megérteni a még mindig összefogni képtelen ellenzéket, miért nem tesznek feljelentést. Azt is próbáltam megérteni, miért nem vagyunk már most kint az utcán, miért van az, hogy még mindig azt hisszük, itt lehet szépen, finoman, harc nélkül vér nélkül bármit is csinálni.
Úgy az első 18 óra után aztán elkezdtem nézegetni a külföldre költözés lehetőségét, angolul ugyan beszélek, de nem akarnék én annyira messzire menni, így kitaláltam magamnak, hogy németül tanulok.
Mindez nem csak azért futott át az agyamon mert a családban volt, aki azt mondta: ez a valóság, sok a birka idióta, akik szeretik az 50-es évek Rákosi korszakát, a munkás ököl vasököl stílust és ehhez ragaszkodnak, nem azért, mert akikkel beszéltem, mind ezt tervezgették, nem is azért, mert a szüleimmel folytatott, sírásba fulladt beszélgetésben az apukám azt mondta, menjél amíg még mehetsz, mi is megyünk utánad. Hanem főleg azért, mert az a mocsok, az a szenny, az az embernek ember a farkasa, ami az interneten ment, egyszerűen kikészített. Úgy éreztem, ha ez lesz a közhangulat, nekem itt nincs helyem. Még mindig liberális ember vagyok, aki a politikával csak normális szinten szeretne foglalkozni és nem azt szeretné, ha mindenhol az arcába tolnák magukat, mint önjelölt celebek…
Elkezdtem nyelvtanulási lehetőséget keresni.
És akkor elkezdődött valami, valami változás; ez úgy a második nap vége felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.