"ELŐÍTÉLETEKKEL TERHELTEN ÉRKEZTEM BRÜSSZELBE" - BESZÉLGETÉS ROBERT MENASSE OSZTRÁK ÍRÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2018.04.20.

A múltat nem lehet feldolgozni, de megmutathatjuk, hová vezetnek az embertelen rendszerek – vallja Robert Menasse (63), napjaink egyik legjelentősebb osztrák írója. A főváros című regényével tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. Esszéivel, tanulmányaival évtizedek óta jelen van az európai közéletben, szenvedélyesen érvel az európai integráció mélyítése mellett, a nacionalizmus minden formáját elavultnak és visszarendezőnek tartja, az európai föderalizmus szorgalmazásának rendeli alá írói eszköztárát is. Fordított portugálból, hét évig volt docens Brazíliában, és nem rest felkerekedni, ha készülő műve történetesen nem hazájában játszódik. Brüsszelben éveket töltött, hogy megírja regényét az Európai Unióról.

– Másfél évtizeden át voltam brüsszeli tudósító, így nem volt nehéz ráismernem regénye helyszíneire, hétköznapjaim kulisszáira. Tényleg csak azért költözött Brüsszelbe, hogy minél teljesebb, hitelesebb képet adhasson az eurokratákról?

– Valóban ez volt az alapötlet. Egyszer csak rádöbbentem, hogy az európai egység, az EU valami sokkal radikálisabb, forradalmibb dolog, mint amit a hétköznapokban gondolunk róla. A történelem során először fordult elő, hogy egy egész kontinens politikai-gazdasági életének keretfeltételeit egyetlen városban alakítják anélkül, hogy központosított államról kellene beszélnünk; az alapokat szupranacionális intézmények tartják egyben. Jött az ötlet, hogy talán személyesen kellene meggyőződnöm arról, miként működik – vagy éppen nem működik az integráció. Hiszen ezt nem lehet egy útikönyvvel az ölünkben, egy bécsi kávéházból elképzelni – oda kell menni, minél több embert elérni, találkozni az ott dolgozókkal, kifürkészni igényei­ket, megismerni céljaikat, feladataikat, látni, hogy néz ki egy napjuk, mire jár az agyuk... Kíváncsi voltam arra, hogy vajon regénnyé formálhatók-e az ott tapasztaltak. Balzac szavaival: „írj úgy, hogy kortársaid magukra ismerjenek, az utókor pedig megértsen...”

– Nyilván voltak prekoncepciói az EU-ról, mielőtt átköltözött Brüsszelbe. Mennyiben igazolódtak ezek?

– Felcsigázottan, de tény, hogy előítéletekkel terhelten érkeztem Brüsszelbe, ami elkerülhetetlen, ha az ember egy európai országban él, és a honi sajtót olvassa. Nem bölcsként mentem oda, hanem kíváncsi emberként. Előítéleteim egy része nem igazolódott, viszont sok problematikus dolog konkrét formát öltött. Jobban megértettem az európai projektet, de a kritikus elemeit is inkább meg tudtam ragadni. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, de valahogy mindig úgy alakult, hogy a megszerzett tudást előbb esszék megírásában kamatoztattam, a regény pedig késlekedett. Kötetbe gyűjtöttem ezeket az esszéket (Európai hírnök, 2012), amelyek nyomán szaporodtak a meghívások konferenciákra, szakmai vitákra, ezek elmélyítették ismereteimet, és közben mindig visszataláltam Brüsszelbe. Éreztem, hogy most már szép lassan hozzáláthatok a regényhez, ebben a sok kultúrájú, tarka nyelvi közegű, politikailag nagyon bonyolult szövetű városban...

ITT OLVASHATÓ