CSEHOV AVAGY AMIT AKARNAK

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.04.04.

Ha valami szeretek Magyarországban az az, hogy egy ideig nem lehetett játszani a Három nővér-t. Az emberek fuldokolva kezdtek röhögni, amikor Csebutikin doktor odaadja az ezüstszamovárt Irinának. A tengerparton álló fa az aranylánccal, a Nagy Baszmannaja utca, Márkus Lászlót, Körmendi Jánost és Haumann Pétert is jelenti ebben az országban, és az egyáltalán nem baj. Tegnap megnéztem a második oroszom a szezonban, Örkény, Gálffival, Mácsaival, Tenki Rékával, Nagy Zsolttal, Pogány Judittal, Epres Attilával, a zongorista Darvas Ferenccel, aki nem is zongorázott. Majdnem kihagytam Takács Nóra Diánát és Vajda Milánt, akik nélkül az Örkény nem Örkény, és persze, rendezte Bagossy. 

Időnként meg kell nézni egy Három nővért, akár a BBC tévéfilmjét, Andrey szerepében a fiatal Anthony Hopkins-szal, angolokkal, akik számára Kelet-Európa csak egzotikum. A legjobb mégiscsak Kelet-Európában megnézni a Három nővér-t.

(Kéretik nem hülyíteni egymást azzal, hogy közép-európaiak vagyunk. Közép-Európában bizonyos plakátok leperegnek a falakról. Kelet-Európának szaga van, nem mindig rossz szaga, de szaga.)

Kelet-Európa tisztességes álmai vagy korlátozott álmok, vagy kivezetnek Kelet-Európából. És persze vannak kevésbé tisztességes kelet-európai álmok zsidózongoráról, kuláksifonérről, a másik ember trafikjáról. A klasszikus kelet-európai álom része egy tekintetes államtitkár úr, egy megyei első titkár elvtárs és nem feltétlenül az egész tekintetes államtitkár úr vagy megyei első titkár úr, csak egy része. Ezt hibátlanul hozzuk, most és mindörökké. Álmodozni, filozofálgatni, vodkázni, reménykedni a reménytelenben, ez Kelet-Európa, a fájdalmasan szép Kelet-Európa, kár, hogy aránylag gyorsan belehal az ember.

ITT OLVASHATÓ