Szerző: DANÓ ANNA
2018.04.20.
Miközben elvben az ország bármely pontján elérhető a lehetőség, hogy házhoz menjen a nővér és az összes segítő szakember, a gyakorlatban csak a rászorulók töredéke jut ezekhez a szolgáltatásokhoz – derült ki a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) fórumán. Az okok közt éppúgy szerepel a rossz finanszírozás, mint az információhiány. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit.
„Egyik napról a másikra derült ki, hogy a férjemnek hasnyálmirigy rákja van” - írta levelében egy fővárosi olvasónk. „Az orvos nem hitegetett, megmondta néhány hete, legfeljebb két hónapja van. A férjem hallani sem akart a kórházról, otthon akarta tölteni a még megmaradt időt. A háziorvos fölírta a házi hospice szolgáltatást, gyorsan jelentkeztek, úgy tűnt, minden rendben, míg ki nem derült, hogy a busztól a házig másfél kilométert kell sétálni. Ezt a gyalogutat egyetlen nővér sem vállalta, míg fel nem ajánlottam, hogy állom a taxiköltséget. Ám ettől még péntektől hétfőig ápolónő nélkül maradtunk, mert hétvégén szünetelt a szolgáltatás, miközben kétnaponta volt szükség az infúzió bekötésére. A következő akadály a fájdalomcsillapító injekció lett. A hospice szolgálat, és a háziorvos is úgy tudta: kórházon kívül nincs lehetőség kábító-fájdalom csillapításra. Addig mentem, kutakodtam míg egy másik háziorvos kikereste az idevonatkozó jogszabályt és fölírta a gyógyszert.” Az asszony szerint ezen a terepen csak a nagyon erőszakos, elszánt kliensek boldogulnak, mert maguk a rendszer szereplői sem nagyon tudják, hogy pontosan kinek, mi és hogyan jár.”
Az, hogy olvasónk kálváriája nem egyedi, kiderült a META fórumon előadók, a terepen dolgozó szolgáltatók képviselőinek szavaiból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.