Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2018.04.03.
Tisztázzunk valamit az elején: már a 2009-ig működött, „eredeti” 13. havi nyugdíjat sem a szépkorúak megelőző befizetéseiből finanszírozták, hanem a mi, az aktívan dolgozók adójából. Most is ugyanígy lenne. Önök, kedves nyugdíjasok egyszerűen nem fizettek be annyit korábban, amiből erre futná. Emellett a Fidesz kormányzása alatt a magánpénztári befizetések is eltűntek, tehát ilyen, másra szánt tartalék sincs a rendszerben. Harmadrészt pedig szögezzük le: ma úgy tűnik, hogy nekem már nem a 13., de a naptárban valóban létező hónapokra se lesz nyugdíjam. Vonják a pénzemből, de nem kapok majd cserébe semmit.
Az viszont a Magyar Szocialista Párt „szakértői” imázsának érdekes torzulása, hogy miközben arról valaha konszenzus volt, hogy a 13. havira már a bevezetése idején sem létezett fedezet, hogy ez Medgyessy burleszk-kormányzásának egyik legnagyobb karambolja lett, mégis, most totál amnéziást alakítva visszahoznák. Bő másfél évtized után ott tartunk, hogy az ezt bevezető miniszterelnök megbukott, Bajnai Gordon visszavonta, már Gyurcsány Ferenc is ellenzi – de vegyük elő újra!
Két évtizede vagyok adófizető. Magát baloldalinak mondó kormányok alatt mindig többet vonnak tőlem, szociális vagy alanyi jogú támogatást sose kértem, sose kaptam. Meg Soros-pénzt meg norvégot se, teszem hozzá. Két évtizede fizetek közterheket, és még legalább három aktív évtizedet látok magam előtt dolgozóként. Olyan munkavállalói évtizedeket, amikor gondoskodnom kell arról is, hogy a mai, 13. havi nyugdíjakkal meg konfettiként szórt Erzsébet-utalványokkal felvásárolni szándékozott idősektől eltérően, nyugdíj nélkül is finanszírozzam életem lecsengető szakaszát.
Karácsony Gergely önöknek 13. havi nyugdíjat ígért, én meg nem akarok önöknek 13. havi nyugdíjat fizetni. Nem akarok minden egyes, eleve hosszú munkanapomon plusz egy órát ezért vállalni. Személyesen is komoly kudarcnak élem meg, hogy szerinte már ennyire nem lehet más a politika. Nem tanult egy összeomlott kormányzásból, ami kétharmados Fideszt hozott. Az igényszintet az egyébként egyáltalán nem homogén, egyáltalán nem csak ilyen nyugdíjasok (na, a szépkorú harci kommentelők az előző félmondatot fogják „véletlenül” átugrani) azon buta vagy önző kisebbségére lövi be, akik azt rikoltják, hogy jöjjön újra a 13. havi nyugdíj, egyszer élünk, Teréz!
Értem én, hogy a nyugdíjasok aktívabb szavazók, mint a fiatalok. Értem én, hogy a Fidesz is nekik udvarol és az ellenzéknek is ez az egyszerűbb. Nyugodtan lehet utálni engem azért, mert nem gügyögök velük. Engem ne is szeressen az, aki szerint a 13. havi nyugdíj okos és tisztességes ötlet. Nincs dolgunk egymással, nem önök a közönségem. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ez az egész a nyugdíjasok számára is megalázó. Schmuck Andor TurbóDeluxe. Épp elég baj, hogy Orbán Viktor egy zsebpénztársadalmat épít, ahol mindenki arra vár, hogy a sugardaddy ad hoc ajándékokkal lepje meg („ha úgy lesz, majd emelek megint, Bözsi néni”). Ennek nem alternatívája, hanem folytatása a 13. havi nyugdíj.
Mi lenne például, ha előbb a 12 létező hónapra járó összeggel (jogosultság és finanszírozás tekintetében) kezdenénk valamit? Mi lenne, ha ezek a búbánatos tirádák, elszúrt interjúk (amiket valahogy „mindenki félreért”, és persze erről az elemző, a publicista, mindig más tehet) nem az elképzelt, otthonkás nyugdíjas-karikatúra megrajzolásával telnének, az utolsó bekezdésben egy félmondattal odabiggyesztve, hogy „számítunk a fiatalok szavazataira is”? Mi lenne, ha észlelnék azokat is, akiknek a kontójára a 13. havi nyugdíjat ígérik? Akik ezt a szerencsétlen országot fenntartják, finanszírozzák?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.