Szerző: Határátkelő
2018.04.26.
HÁ: Mielőtt Magyarországról beszélnénk, kezdjük egy kicsit korábbról! Például onnan, hogy félig franciaként félig spanyolként mi az, amit a két kultúrából, életszemléletből kaptál?
Adrien: Talán azt, hogy már nagyon korán megtanultam, nem létezik a dolgoknak csak egyetlen olvasata, nincs egyetlen üdvözítő megoldás. A különbözőség, a változatosság ajándék.
Milyen volt egy kétnemzetiségű családban felnőni? Ez azért lehet érdekes nekünk, mert sok, az EU-csatlakozás után külföldre költöző magyar gyermeke szembesülhet majd ezzel.
Nos, az én esetemben ez nem jelentett nagy problémát, hiszen Franciaország déli részén meglehetősen gyakori, hogy keverednek a spanyol, olasz, portugál gyökerekkel rendelkezők.
Tinédzserként ugyanakkor úgy éreztem, nekem “spanyolnak” kell lennem, nagyon érdekelt a spanyol kultúra és történelem. Azt is észrevettem, hogy a barátaim is így vannak a maguk "idegen” felével.
A feleséged jamaicai, hogyan ismerkedtetek meg?
A francia kormánnyal volt egy szerződése, melynek értelmében angolt tanított Montpellierben. Egy partin találkoztunk a közös barátaink révén.
A két kultúrát hogyan sikerült összesimítani a hétköznapokban?
Ez folyamatos alkalmazkodást kíván meg a mai napig. Például én egy halkszavú ember vagyok, de amikor a spanyol barátaimmal vagy rokonaimmal beszélgetek, muszáj odafigyelnem arra, hogy hangosabb, dinamikusabb legyek, mert ők tényleg hangosabbak, mint a franciák.
Ugyanakkor Franciaországban nem viselkedhetek így, mert ott meg “hangoskodónak” bélyegeznének ugyanezért. De például a mai napig jellemzően később vacsorázok, mint franciák, ugyanakkor esténként nem járok el annyit, mint a spanyolok.
Megtaláltam a helyem, teljesen egyértelműen francia ÉS spanyol vagyok – sem 100 százalékig francia, sem 100 százalékig spanyol. Talán 70/30 lehet az arány, ha tippelnem kellene...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.