Szerző: BOKROS LAJOS
2018.04.16.
Mégis, mégis, mégis
Nem hagyhatjuk, hogy hazánk tovább süllyedjen a hazai önkényuralom és a nemzetközi jelentéktelenség mocsarába. Ordító szakadék tátong a tennivalók, a jövő kihívásai és a nemzeti szégyen kormányának avítt válaszai között.
Helyreállt a Horthy-rendszer. Budapest fellázadt, a vidék pedig – mint annak idején nyílt szavazáson – a nacionalista-populista kurzust választotta. Hatott az egyszerű embereket megfélemlítő, gonosz és gyűlöletkeltő propaganda. Pont úgy, mint a Horthy-rendszerben.
„Ha bejönnek a migránsok, nem lesz családi pótlék”
– szólt a Fidesz tömör üzenete. Vajon ki ismerte föl, hogy ez az üzenet háromszoros hazugság?
Először azért, mert nem jönnek a bevándorlók. Amilyen az ország hírneve, senki sem akar idejönni. Másodszor azért, mert ha mégis jönnének, akkor sem veszik el a mi kenyerünket. Lehet több kenyér, amiből mindenkinek jut. Harmadszor azért, mert eleve nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy vagy ők, vagy mi. Akkor sem, ha csak egy szelet kenyerünk van!
„Szeresd felebarátodat és add oda a szegénynek, a menekülőnek kenyered felét” – mondja a keresztény tanítás.
Nemzeti szégyenünk pogány kormánya a félelmet, az irigységet és a gyűlöletet ébreszti.
Hogy ne maradjunk mi is szégyenben, menjünk újra tüntetni. Akár lesz változás, akár nem.
Nem a gyors változás a tét, hanem saját méltóságunk és a nemzeté. Saját önbecsülésünk és a nemzeté.
Azért, hogy az öngyilkos Teleki Pált idézzem: ne legyünk mi a legpocsékabb nemzet. Hanem a legszebb.
Ferenc pápa szavait idézem: lássuk meg minden emberben Isten dicsőségét és tiszteljük eképpen.
Menjünk el szombaton is tüntetni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.