BALTÁVAL MEGSZOBORVA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BENDA LÁSZLÓ
2018.04.20.

Végy egy csaknem tízmillió lelket számláló, szovjet örökségű, kisebb országot, és rendezz magadnak parlamenti választásokat. Ha jól kifőzted, kellemdús szájízzel élvezheted a végterméket. Az azeri elnök boszorkánykonyhájában múlt szerdán kotyvasztottak ilyen sajátos zamatú fogást. A séf, Ilham Aliyev elnök ezúttal sem bízott semmit a véletlenre. Ezúttal sem. Persze tudta minden kukta – gyakorlott vagy csak alkalmazkodó –, hogy ehhez milyen kellékekre lesz szükség.

Már annak is van valami sajátos Kau­kázuson (és földön) túli bája, ahogy az ifjabb Aliyev, a most ötvenhat éves Ilham annak idején elfoglalhatta helyét az utódköztársasági trónján. 1991 óta a függetlenségbe szakadt Azerbajdzsán élén – megannyi közép-ázsiai posztszovjet kánsághoz hasonlóan – egy volt kommunista pártvezér (ráadásul korábbi KGB-főnök), Heydar Aliyev állt. Amikor közelgett számára a vég, fiát, a moszkvai MGIMO-n végzett Ilhamot pár hónapra kormányfővé tette meg. Így amikor 2003-ban az atya lemondott, a nemzetvezetői poszt – mintegy automatikusan – a családon belül maradt.

A tanulékony ifjút azóta többször is újraválasztották. Ha netán alkotmányos homokszemcsék türemkedtek volna a fogaskerekek közé, mesterien átfarigcsálta az alaptörvényt. 2008-ban és 2013-ban, majd most is megerősítették posztján – a sokat sejtető 87, 85, ezúttal 86,3 százalékos meggyőző fölénnyel. Diadalmenete olyannyira biztosnak tűnt, hogy 2013-ban a Központi Választási Bizottság – egy aprócska technikai gikszer következtében – egy nappal a voksolás előtt elkezdte közzétenni az eredményeket!

Persze Aliyev is biztosra mehetett. Amikor a törvény szabta szükség (második, egyben utolsó mandátumának vége) úgy hozta, végtelenítette betölthető mandátumai számát. Legutóbb pedig ötről hétévesre növelte egy-egy elnöki periódus időtartamát. Csak hogy ne ossza meg az alattvalók figyelmét a túl gyakori urnához császkálás.

Bátor bírálóit – biztos, ami biztos – lenyomta. Olykor a hűvös biztonságába helyezte. Most még a létező ellenzéki pártok is bojkottálták a szavazást. A sajtót megregulázta. A köztévé maximum egyórás tévévitákra bocsátotta (volna) rendelkezésükre stúdióját. A magát nyeregben érző főnök megkímélte önmagát (és esetleges ellenlábasait) a szócsépléstől. Az emberi jogok kapcsán fölmerült nyugati kukacoskodásra magabiztosan fittyet hány. A szavazásra meghívott, netán hasonló mellékízekhez szokott külföldi ellenőrök (az oroszoktól L. Simon Lászlóig) nem láttak érdemi bírálnivalót lehengerlő győzelmében...

ITT OLVASHATÓ