Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2018.04.01.
Mikor az Isten Fia galileus rabbi képében járta Júdea provincia településeit, épp nem létezett képviseleti demokrácia, tehát nem rendeztek választásokat, Tiberius császár uralkodott, Pilátus volt a helytartó, Heródesnek hívták a Rómától rettegve függő negyedes fejedelmet. A lakosság hírből sem ismerte a szekularizációt, a vallási és politikai élet összefonódott, a zsidóság pártjai (mint a szadduceusok vagy az erősen nacionalista farizeusok) főleg teológiai elvek alapján szerveződtek.
Jézusról felröppent, hogy ő lesz a zsidók királya, aki megállítja Brüsszelt, akarom mondani Rómát, megreparálja a nemzet régi dicsőségét – de neki kábé annyi volt az üzenete az aktuálpolitikai helyzetről, hogy ez van, ezt kell szeretni, megadni a császárnak az adót, a feljebbvalóknak az engedelmességet; az ő országa nem ebből a világból való, viszontlátásra.
Érdekes módon eléggé színes ideológiai háttérből jött össze az apostolok köre. Ott van Lévi Máté, a vámszedő, aki a globalista nyugati hatalommal kollaborált, és ott a zélóta Simon, a radikális nacionalista (a zélóták tőrt hordtak a ruhájuk alatt, azzal szoktak a viták végére pontot tenni). Ez a két ember tűz és víz: mintha Bayer Zsolt kvaterkázna Bartus Lászlóval. De Jézus környezetében csak kegyelemre szoruló emberek, akik (ekképp) testvérei egymásnak.
Nem, nem lehet a Bibliából levezetni, hogy hova tedd az ikszet. Viszont. Ha valamit Jézus ostorozott, de rendesen, az a lélekkufárság, a külső, szenteskedő vallásoskodás, az egyházi korrupció, a hagyományok istenítése, és minden olyan gazemberség, ami Istenre hivatkozik. A legbefolyásosabb pártot sokat emlegette, például így: óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! (Lukács 12, 7.) Nem kizárt, hogy ennek van analógiája a magyar közéletben is, ahol a politika és vallás oly szerencsétlenül összefonódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.