Szerző: Klubrádió. KOVÁCS M. VERONIKA
2018.04.17.
Semmit sem ért a szombati tüntetés – jelentette ki a publicista, amit egy személyes történettel igyekezett megmagyarázni.
„1947-48-ban, amikor Magyarországon a választások voltak, Svájcban hallgattam a rádióban a híreket. Emlékszem, hogy már akkor, 11 évesen pontosan tudtam, hogy egy olyan országba térek majd vissza, amelyben minden bezáródik, és hogy egy borzalmas világba fogok hazamenni. Most a választások után a barátaimmal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy a felszín alatt egy olyan szomorúság húzódott meg, ami az akkori, 1947-48-as helyzetet fejezte ki.”
Ungváry Rudolf a tüntetéssel kapcsolatban megjegyezte, öröm, hogy ennyien voltak, és ez kifejezi az ország egyik felének a politikai hangulatát. De a tömeg jól nevelt és majdhogynem naiv volt, és abból, ami a tüntetésen elhangzott, a gyakorlati politikai cselekvés szempontjából semmi sem következik, „holott a helyzet végzetes.”
Már a tavaly áprilisi tüntetések idején is megfogalmazódott az a kritika, hogy miért nincs egy karizmatikus, hiteles ember, aki vezetné a kormánykritikus megmozdulásokat – vette fel a műsorvezető, Szénási Sándor.
„Amilyen egy ország jobboldala, olyan a baloldala, amilyenek a konzervatívjai, olyanok a liberálisai” - fogalmazott a felvetés kapcsán Ungváry Rudolf, aki úgy látja, a két tábor látszólag egyazon kultúra része, de valójában ez nem igaz.
Kb. száz év után mára megmutatkozik a tragikus helyzet, hogy Magyarország a kultúra szempontjából valóban két részből áll. A szavazó lakosság fele – amely elfogadta és támogatta a Fideszt - azt mutatta meg nekünk, hogy egy hihetetlen társadalom-lélektani kísérletnek vagyunk az alanyai, amely kísérlet azt mutatja be, hogyan lehetett az ország lakosságának az egyik felét a téboly határán túlra tolni, vagyis elhitetni velük, hogy a zsidók a nemzet ellenségei.”...
„1947-48-ban, amikor Magyarországon a választások voltak, Svájcban hallgattam a rádióban a híreket. Emlékszem, hogy már akkor, 11 évesen pontosan tudtam, hogy egy olyan országba térek majd vissza, amelyben minden bezáródik, és hogy egy borzalmas világba fogok hazamenni. Most a választások után a barátaimmal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy a felszín alatt egy olyan szomorúság húzódott meg, ami az akkori, 1947-48-as helyzetet fejezte ki.”
Ungváry Rudolf a tüntetéssel kapcsolatban megjegyezte, öröm, hogy ennyien voltak, és ez kifejezi az ország egyik felének a politikai hangulatát. De a tömeg jól nevelt és majdhogynem naiv volt, és abból, ami a tüntetésen elhangzott, a gyakorlati politikai cselekvés szempontjából semmi sem következik, „holott a helyzet végzetes.”
Már a tavaly áprilisi tüntetések idején is megfogalmazódott az a kritika, hogy miért nincs egy karizmatikus, hiteles ember, aki vezetné a kormánykritikus megmozdulásokat – vette fel a műsorvezető, Szénási Sándor.
„Amilyen egy ország jobboldala, olyan a baloldala, amilyenek a konzervatívjai, olyanok a liberálisai” - fogalmazott a felvetés kapcsán Ungváry Rudolf, aki úgy látja, a két tábor látszólag egyazon kultúra része, de valójában ez nem igaz.
Kb. száz év után mára megmutatkozik a tragikus helyzet, hogy Magyarország a kultúra szempontjából valóban két részből áll. A szavazó lakosság fele – amely elfogadta és támogatta a Fideszt - azt mutatta meg nekünk, hogy egy hihetetlen társadalom-lélektani kísérletnek vagyunk az alanyai, amely kísérlet azt mutatja be, hogyan lehetett az ország lakosságának az egyik felét a téboly határán túlra tolni, vagyis elhitetni velük, hogy a zsidók a nemzet ellenségei.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.