Szerző: SZELESTEY
2018.04.01.
- Magyarországon már akkora a korrupció, hogy Budapestet nyugodtan lehet a Duna Moszkvájának nevezni
- Magyarországon sokan annyira elfogultak Orbán iránt, hogy inkább a homokba dugják a fejüket, csak ne kelljen szembesülniük a tényleges helyzettel
New York Times
A vezércikk azt latolgatja, vajon olyan harc következik-e most Oroszország és a világ között, amely még a hidegháborún is túltesz. Az angliai gáztámadás ügyében a lépések és válaszlépések a régi menetrendet követik, ugyanígy zajlottak a dolgok annak idején a moszkvai olimpiai és az afganisztáni invázió ügyében is. Putyin teljes mértékben átvette, hogy soha nem ismer be semmilyen gonosztettet. Szóval déjá vu, ám van egy lényeges különbség, ami igencsak veszélyes lehet. Korábban Moszkva és Washington tudta, hogy az ideológiai nézeteltérésekből és a nukleáris arzenálból nagy baj alakulhat ki, ezért tárgyalt egymással, dolgozott a leszerelésen.
A mai Oroszország nem az Egyesült Államok nyilvánvaló ellensége, de magatartása nagyban emlékeztet a régi időkre, mivel az elnök vissza akarja állítani az egykori befolyást és hatalmat. Még fontosabb, hogy Nyugaton nincs egyetértés a Kreml megítélése ügyében. Orbán és Zeman nyíltan csodálja Putyint, viszont nem lehet tudni, Trump miként viszonyul Moszkvához. Mindez kevésbé megjósolhatóvá teszi, hová vezet a mostani viszály. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell határozottan reagálni, amikor az oroszok megszegik a legelemibb nemzetközi normákat. Világossá kell tenni, hogy a Nyugatot egyesíti a felháborodás, az USÁ-t is beleértve, amikor a legfélelmetesebb orosz fegyvert vetik be egy békés angol városkában.
Washington Post
Ann Applebaum úgy ítéli meg, hogy baljós repedések mutatkoznak az Oroszországgal szembeni egységes nyugati fronton. Az összefogás fontos, a hidegháború óta nem utasítottak ki ennyi diplomatát a fejlett államokból, de a történetet tovább kell elemezni, hogy lássuk, milyen szintű Moszkva nemzetközi befolyása, illetve mennyire kiszámíthatatlanok annak hatásai. Különösen drámai volt Berlin és Párizs közös válasza, mivel mindkét állam az orosz kampányok célpontja. A két országban alulmaradtak a választáson a Kreml által támogatott pártok és politikusok, így most Merkel és Macron visszaszorítja a másik felet. Az olaszoknál viszont a Liga vezére bírálta a kiutasításokat. Görögország senkit sem küldött haza, akárcsak Ausztria.
A reakció szinte mindenütt árulkodott az orosz befolyás erejéről. Amerikában Trump aláírta a határozott lépéseket, ám nem említette, hogy Salisbury-ben ideggázt használtak. Továbbra sem tudni, igazából milyen az elnök viszonya Putyinnal. De a „hogyan tovább” sem világos. A Fehér Ház jelenlegi gazdája nem igyekszik kiküszöbölni az orosz beavatkozás veszélyeit, hiszen üzletemberként hasznot húzott a Kreml pénzéből. És ezzel az európaiak is tisztában vannak. Vagyis a Nyugat még képes közös taktikát kialakítani az orosz jogsértések láttán, de az igazi stratégiától már messzire került...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.