Szerző: kkerenyi
2018.04.18.
A Nap holnap is felkel - mondogatjuk egymásnak vigasztalóan vagy épp diadalmasan (ki-ki aszerint, hova tette azt a bizonyos két, egymást metsző vonalat a szavazólapon). Közben hatalmas zajt csapunk: ünnepelünk, tüntetünk, veszekszünk, kibékülünk. És a nagy hangzavar elnyomja azoknak a hangját, akik közben esetleg segítséget kérnének. Nem azért, hogy felvitessék a bútoraikat az új irodájukba a Várba, és nem is azért, hogy összekalapozzák az elbukott kampánypénzt. Hanem azért, hogy megtarthassák az otthonukat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább ne kelljen az utcára költözniük. Vagy, ha már muszáj, legalább együtt maradhassanak.
Most épp senkit sem érdekel túlságosan, hogy már csak két hét, és lejár a kilakoltatási moratórium.
Most épp senkit sem érdekel túlságosan, hogy már csak két hét, és lejár a kilakoltatási moratórium.
Emlékeztetőül: még 2017 őszén jelentette be Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, hogy a szokásoshoz képest hosszabb lesz a türelmi idő azokkal szemben, akik nem tudják tartozásaikat rendezni. Hogy mégsem hullatta mindenki a hála forró könnyeit, az annak volt köszönhető, hogy pontosan lehetett tudni: a választások áprilisban lesznek, és nyilván egyetlen frissen utcára kerülő sem szavazna arra, aki épp most rakta ki a lakásából. Na de arra, aki kegyesen megengedte, hogy még egy kicsit maradjon, na, arra aztán biztosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.