ÁLDOZATOK NYOMÁBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PELLE JÁNOS
2018.04.20.

Az 1945. március 25-én Rohoncon (ma: Rechnitz, Burgenland) végrehajtott tömeggyilkosságnak, melynek mintegy 180, teljesen legyengült magyar zsidó munkaszolgálatos esett áldozatul, jelentős irodalma van. A nyomasztó témát feldolgozta a Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek is Az öldöklő angyalcímű drámájában. A második világháború végén elkövetett bűntettre 2007 októberében irányult először a nemzetközi figyelem, amikor David Litchfield angol újságíró cikket közölt róla az Independent című londoni napilapban. Ő később Thyssen Art Macabre (Thyssenék művészi haláltánca) címmel könyvet is írt a Hitlerrel jövedelmező üzleti kapcsolatban álló, műgyűjtő Thyssen-Bornemisza család viselt dolgairól. A rohonci kastély úrnője Thyssen-Bornemisza Margit volt, gróf Batthyány Iván felesége. Jó kapcsolatot ápolt a helybeli náci vezetőkkel, akik parancsot adtak az odaszállított zsidók „eltakarítására”. Ezt idézi fel a grófnő unokaöccse, Sacha Bat­thyany És nekem mi közöm ehhez? című, magyarul is megjelent könyvében (Helikon, 2016). Mindeddig ez volt az egyetlen „magyar szál” a történetben, holott a rohonci horror közvetlenül összefüggött a Kőszegen és a határszéli Bozsokon felállított táborokkal, ahol mintegy hétezer, Budapestről elhurcolt munkaszolgálatost gyötörtek, és egy részüket meggyilkolták. Mindarról, ami még magyar területen történt, eddig csak nagy vonalakban olvastunk, mostanában kezdjük megismerni alaposabban az eseményeket.

2012 márciusában Rohoncon szabadtéri múzeumot avattak a 1945. március végén leégett kastélytól mintegy ötszáz méterre álló, romos keresztpajta mellett, ami azon a tragikus napon a „már semmire se jó” munkaszolgálatosok szállása volt. Az avatási ünnepségen beszédet mondott dr. Vadász Gábor, akinek apját és nagybátyját gyilkolták meg ott. A nyugdíjas sebész főorvos folytatja édesanyjának 1945–46-ban kezdett kutatómunkáját, és azóta szorgalmazza, hogy találják meg és tárják fel az áldozatok tömegsírját. Az exhumálás számos függőben lévő kérdésre adhat választ. Többek között arra is, hogy részt vettek-e Batthyány grófné előkelő, szórakozásból vadászpuskát ragadó vendégei a muszosok legyilkolásában, ahogy a helybeliek rebesgették, és Elfriede Jelinek megörökítette.

A gond az, hogy a rohonci tömegsírt még mindig nem sikerült megtalálni. A fáradhatatlan dr. Vadász Gábor 2018. január elején levelet írt Ausztria magyarországi nagykövetének, amelyet szívességből nekem is elküldött. Ebben összefoglalta az áldozatok maradványainak felkutatására irányuló eddigi erőfeszítéseket. Részlet a főorvos úr leveléből:

„Tisztelt Nagykövet Asszony!

A rohonci Kreutzstadelben őrzött apámat, ikertestvérét és kb. 180 kőszegi magyar munkaszolgálatost 1945 nagyszombatjának éjszakáján rohonci náci önkéntesek a Batthyány-kastélyban rendezett mulatság csúcspontjaként levadászták, agyonverték, agyonlőtték. Sírjukat elrejtették, mely tett világhírre tett szert. Anyám 1945 óta kereste az elrejtett sírokat, mindhiába, pedig 100 évig élt, és még a német pápát is megkereste ez ügyben.

2012-ben a rohonci Szabadtéri Múzeum avatásán részt vett Heinz Fischer úr, akkori osztrák köztársasági elnök is. Ugyanakkor a megöltekről megemlékező emlékbeszédre engem kértek fel. Ebben felhívtam az elnök úr figyelmét a nyolctonnányi gonoszul elrejtett, sokszor keresett, de soha meg nem lelt emberi maradvány megtalálásának szükségességére. Ő megígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a sírok megtalálásával lezárhassák Ausztria történelmének ezt a szégyenfoltját. A lényegében abbamaradt kutatás az elnök úr ösztönzésére újraindult, többek között addig hiába keresett dokumentumok is előkerültek. Sajnos az újabb erőfeszítések megint eredménytelenül végződtek. A dokumentumok újraértelmezésével 2016 óta nagyobbik, geofizikus fiammal bekapcsolódtunk további kutatások ösztönzésébe, amihez támogatást kaptunk a honi érdekeltektől is.”...

ITT OLVASHATÓ