"AKI EMBERNEK HITVÁNY, AZ MAGYARNAK ALKALMATLAN" - JAVÍTHATUNK A SORSUNKON, VALLJA KÁSLER MIKLÓS PROFESSZOR

MAGYAR NEMZET ARCHÍV
Szerző: VIG GYÖRGY
2013.11.22.

– Nemzetközi rangú onkológus professzor létére műsort vezet a közszolgálati tévében, legalább olyan felkészülten, mint profi történész, filozófus vendégei. Szakmai önéletrajzában olvasható, hogy nem csak a biológiával kapcsolatos tanulmányi versenyeket nyerte meg diákkorában, hanem még egy országos helytörténeti versenyen is a legjobbak közé jutott. Született tulajdonsága a kíváncsiság?

– Amióta az eszemet tudom, nagyon sok minden érdekelt, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy kevés olyasmi volt, ami nem érdekelt. Nincs ebben semmi különös, csak hatvan éve olvasok, és néhány dolog megmaradt. Ráadásul orvos vagyok, tehát olyan összefüggésekre is felfigyelek, amiket egy történész esetleg nem vesz észre, mert ő profi. De nagyon érdekel szűkebb szakterületem, az orvostudomány fejlődésének története is. Nagyon érdekes. Elmesélek egy példát: Az első hasüregi műtétet például 1780 körül végezték, valamelyik amerikai farmon. Egy nőnek nőni kezdett a hasa, azt hitték, hogy terhes, de csak nem született meg a baba. A férje felült a lóra, két hetet poroszkált, míg talált egy kóbor orvost. Visszalovagolt vele a tanyára, pont karácsonyra értek oda. Az orvos diagnosztizálta, hogy ez egy hasi daganat, meg kellene operálni, de addig a hasüregben végzett beavatkozások szinte mindig a beteg halálát okozták. Amikor közölte, hogy meg kell operálni a hölgyet, a helybéliek csaknem meglincselték. Felháborította őket, hogy a doktor élve akar embert boncolni. Ráadásul narkózis sem volt akkoriban. Az orvos makacs ember volt, így amíg a helybéliek a karácsonyi szentmisén ültek, elvégezte a műtétet. Talált egy petefészekcisztát – két csecsemőfej nagyságú volt. Gyorsan lekötötte a nyelét, és eltávolította. Mire véget ért a mise, befejeződött a műtét; az emberek látták, hogy él az asszony, és az orvost nem lincselték meg.

– Erről az esetről nyilván léteznek írásos feljegyzések. Az emberiség történetének nagyobbik részéről viszont nem maradtak fenn dokumentumok.

– Abban, ami le van írva, egy kicsit mindig kételkedünk, bár ahogy visszafelé haladunk az időben, egyre korrektebbek a leírások. A régészeti leletek is segítenek elképzelni, hogyan történhettek a dolgok, illetve hogyan biztosan nem. Érdekes logikai játék ez. Mindig abból kell kiindulnunk, hogy az ember szellemi képességei nem változtak: a világszemlélet igen, de a gondolkodás nem. Arisztotelész, Platón, Cicero vagy Szókratész mindent tudott az ember és a természet viszonyáról, a spirituális dolgokról, miszerint az emberi gondolkodás lefelé menő spirál. A fejlődés elsősorban technikai jellegű, civilizációs, és nem az emberi lét transzcendentális vonatkozásait vizsgálja.

Elég lenne a tízparancsolat is

– Mára egyes amerikai iskolákban már nem kell betűvetéssel bajlódniuk a gyerekeknek, úgyis mindenki gombokat nyomogat, az információ pedig ott van a világhálón. Újabb ugrást hajtunk végre?

– Nem tudom, hogy ezek az ugrások előbbre viszik-e az embert. Mi célból vagyunk a világon? – tette fel a kérdést Madách. Tényleg, miért is? Az ösztönös cselekvések – a zabálás, a szaporodás az állatvilág jellemzői. Lassan ott tart az emberiség, hogy ha ez a két elemi igény teljesül, akkor elégedett. Csakhogy én nem hiszem, hogy ez lenne az emberiség célja, hiszen akkor nem kaptunk volna örökségképpen transzcendentális iránti érzékeket: a tudatot, a gondolkodást és a hitet. Ezzel a három dologgal nem rendelkezik a többi élőlény. Lehet, hogy egyszer az ismeretek minden apró részlete fenn lesz az interneten, csakhogy elveszünk a részletekben. Nem találjuk az összefüggéseket. Folyamatosan relativizálódnak a fogalmaink. Jogász édesapám gyakran emlegette: ha betartjuk a tízparancsolatot, nem lehet semmi baj. Se a törvényekkel, se a többi emberrel. Ha csak ezt vesszük elő a zsidó–keresztény tanításokból, már van is egy biztos tájékozódási pontunk. Az a parancs, hogy ne lopj, egyszerűen azt jelenti, hogy ne lopj. Semmi relativizmus, hogy lophatsz, de csak kicsit, vagy óvatosan. Lopni rossz és kész! Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a hit egyértelmű iránymutatás, amit követve sokkal szebb élete lehetne mindenkinek.

– Több ezer éve léteznek ezek a szabályok, amelyekhez látványosan nem tartja magát az emberiség.

– Ez nem mindegyik világvallásra igaz. Kína és India fejlődésének egyik magyarázata az, hogy ma is igen szilárd erkölcsi alapokon építkeznek. Inkább Európára és Észak-Amerikára jellemző, hogy relativizálják az alapvető emberi magatartásformákat szabályozó törvényeket. Nem tetszik a paráználkodás tilalma? Kiemelem a tiltó listáról. A házasságtörő folyamatosan hazudik, amíg ki nem derül, hogy félrelépett. Máris megszegett egy újabb parancsolatot. Minden világvallás arról szól, hogy az emberi princípiumnak uralkodnia kell az állatvilágból öröklött ösztönök felett. Szondi Lipót szerint a szexuális ösztön vonatkozásában ez egyenesen azt jelenti, hogy vagy egy emberre koncentrálunk a felnőtt életünk során, vagy lemondunk róla egy nemesebb cél érdekében, mint például néhány tudós vagy a szerzetesek és az apácák.

– A méltó emberi létezés szükségszerű feltétele a lemondás?

– Szükségszerűen. Mihelyt valaki úgy gondolja, hogy saját maga szabhatja meg a cselekedetei határait, rögtön taszigálni kezdi. Szabadossá válik az élet, sok millió diktátor, autokrata lesz, akik mind mások kárára próbálják érvényesíteni saját érdekeiket. Az emberi cselekvési lehetőségeknek rendkívül szigorú határai vannak, amiket nem az egyén, hanem a társadalom jelöl ki. Ilyen határok a törvény és a morál. A morál arra vonatkozik, amit a törvény nem képes szabályozni. Itt kerül a képbe a vallás...

ITT OLVASHATÓ