Szerző: NAGY ZSÓFIA
2018.04.27.
“Sötétség és félelem, ez a két szó dobog a fülemben az elmúlt hetekben.” — válaszolja jobbikos interjúalanyom, amikor arról kérdezem, milyennek látja a közhangulatot a vidéki városban a választást megelőző hetekben. Kitűzők és plakátok közé beékelve ülünk a hétvégén is nyitva tartó irodában, a radikális-néppártosodó párt munkáját sziszifuszinak látja beszélgetőtársam: az emberek vagy megfélemlítve vagy elbutítva szavaznak az idei választásokon.
Az ilyen és ehhez hasonló interpretációkért nem kell a radikálisokhoz fordulnunk: a belváros nem érti a vidéket és süket a problémáira – hangzik egyik oldalról. A vidékiek nem gondolkoznak, képtelenek elkapcsolni a közszolgálati televízióról – olvasom egy baloldali fórumon. Agyhalottak – kiáltják mindkét oldalon. Én nem ismerek egyetlen fideszes szavazót sem, biztosan csalás történt, így az egyik – mert médiabuborékban élsz, így a másik.
A mítoszok és féligazságok nemcsak a kampányban, hanem annak értelmezésében is megjelentek, és egyáltalán nem mindegy, képesek leszünk-e a folyamatok mögé látni a következő hetekben-hónapokban.
Ez az írás egy ilyen kísérletre vállalkozik:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.