Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2018.04.03.
1. Csökkent az államadósság
Az államadósság elleni harcot csak pártolni lehet, azt azonban már kevésbé, ahogyan annak Matolcsy György 2010 végén nekilátott: a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlásával. Csaknem 3000 milliárd forintról volt szó, amely egyik napról a másikra így eltűnt a nyugdíjrendszerből. (Mindezt úgy, hogy a beígért egyéni nyugdíjszámlákból sem lett semmi.)
Ráadásul nem ez volt az egyetlen forrás, amely a feneketlen kútban végezte: a társadalombiztosítási járulékból (ellátásra nem jogosító, a központi kasszába folyó) adó lett, az állami földek eladásából származó pénz pedig az adósság finanszírozására ment el. Sőt, a jegybank által alapított alapítványok is bevásároltak állampapírból – annak ellenére, hogy ezt jogszabály tiltja.
És hogy mindezzel mit sikerült elérni? Fényévekre vagyunk a 2011-ben – aztán nagyjából elfelejtett – a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott (GDP-arányos) 50 százaléktól, de még az EU által elvárt 60 százaléktól is. Az éveken keresztül az oligarchák kifizetőhelyének számító Eximbank állományát ráadásul beszámoltatta az EU az adósságba, így egyelőre a 70 százaléktól is messze vagyunk. A nyugdíjvagyon államosítása nélkül pedig még most is valahol a 2010-es 80 százalék körül lennénk.
2. Felvettük a harcot az IMF, az EU, a karvalytőke stb. ellen
Az unortodox gazdaságpolitikának nem volt sok híve a 2010-es évek elején, és Matolcsy György „tündérmesés” ígéreteit sem vették sokan komolyan. A mostani bírálatok azonban ártatlan hajhúzogatásnak tűnnek ahhoz képest, amiket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként vagy jegybankelnökként vizionált, és amelyek valóban érték a kormányzatot.
A szabadságharc legnagyobb mélyütése az volt, amikor a kormány és a Nemzetközi Valutaalap/Európai Bizottság tárgyalásai 2011 végén megfeneklettek. Az illetékes EU-biztos elviharzott az országból, a hitelminősítők pedig azonmód bóvliba vágták a magyar államadósságot – mindez azt jelentette, hogy a jócskán megdrágult annak kamatterhe, mellesleg a befektetők jó része elfordult az országtól. A három nagy hitelminősítő 2016-ben emelte újra befektetésre ajánlott kategóriába a magyar szuverén államadósságot, igaz, akkor ennek már inkább szimbolikus jelentősége volt, hiszen a mélybe süllyedtek a kamatterhek.
Matolcsy azonban még sok egyéb támadás ellen is viaskodott, amit így magyarázott:
olyasmit tud Magyarország, olyan modellt mutatott Európának és a világnak, ami példaértékű. A siker hírnöke és tükörben megjelenő képe az, hogy bennünket ilyen mértékben megtámadnak.
3. Csökkent az emberek adóterhe
Az adórendszer átalakítása mögött meghúzódó filozófia lényege az volt, hogy a munkát terhelő adók helyett a fogyasztást adóztatja az állam. Ez így nem csak szép, de modern gondolat is, megint csak a megvalósítással akadnak problémák.
A személyi jövedelemadó csökkent – a progresszív kulcsok helyett egykulcsos, előbb 16, majd 15 százalékos lett, sőt a kormány időről időre belengeti az egyszámjegyű szja-t is. Mindez már a kezdetekben is évi 600 milliárd forint adót engedett ki az államkasszából, és volt, aki nagyot nyert is vele: a magasabb jövedelműek.
Ez azonban csak a kirakat volt: a munkabérre terhelődő közterhek alig csökkentek, még ma is a teljes bérköltség csaknem fele az államkasszában köt ki. A foglalkoztató társaságok számára könnyebbség ugyanakkor, hogy tavaly 10/19 százalékról 9 százalékra csökkent a társasági adó mértéke – az megint egy másik furcsa pont, hogy az adóból a tao-rendszeren keresztül becslések szerint 500 milliárd forint sportberuházásokra ment el. (Azért van szükség becslésre, mivel az "adományokat" teljesen átláthatatlanná tette a kormány.)
A kormány erről nem szívesen beszél, de az adóelengedést elsősorban azzal pótolta ki, hogy világrekorder szintre, 27 százalékosra emelte fel az általános forgalmi adó kulcsát. A válság elmúlt, ám ebből azóta sem engednek, legfeljebb egy-egy áru vagy szolgáltatás esetében csökkentik az adót, ám ez leginkább az adócsalás visszaszorítását szolgálja, az árakban annyira nem látszik meg.
Nyoma sincs a söralátét méretű adóbevallásnak sem, bár nagyon sok embernek egyszerűsítette meg az időközben a vámigazgatósággal összevont, majd egy csúnya botrány után az NGM alá rendelt adóhivatal. Az alkalmazottak ma már egy alap bevallást kapnak a NAV-tól, ebbe csak extra tételeiket – például a szintén az Orbán-kormány által bevezetett családi adókedvezményt – kell átvezetni. Az adónemek száma azonban még ma is 58, tele furcsábbnál furcsább különadókkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.