Szerző: HaFr
2018.04.27.
Hallom egy jól szituált ismerősömtől, hogy változatlanul boldog a "polgári kormánnyal" a családtámogatási rendszer miatt. Nagyon érdekes ez gondolkodás. Az ismerősömnek nem jut eszébe, hogy ezt a pénzt mások keresik meg számára és állami erőszak révén jut el hozzá. Másokat szó szerint kiforgatnak a jövedelmükből, hogy ő megkaphassa ezt, azaz mások munkájának az ellenértékéből neveli a saját gyerekeit, míg ezek a mások és a gyerekeik tehetetlenül néznek Megfordítva, ha az ismerősöm viszont maga keresné meg ezt a pénz, akkor meg leginkább szomorúnak kellene lennie, amiért először is elvették tőle és egy cseppet sem boldognak, amiért egy kis részét visszakapja.
Az egoizmus és az államias szemlélet keveredése Magyarország egyik eredendő szemléleti problémája. A valódi polgár büszke az autonómiájára és az értékteremtő erejére, a polgári mentalitás összeférhetetlen a jelzett ismerősöm és sokan mások élősködő szemléletével. (Nota bene, a polgár először is elvárja, hogy megindokolják neki, miért tart igényt a pénze egy részére a közösség nevében fellépő állam. Az élősködő nem kérdezi ezt, hanem implicite igényt tart mások pénzére, jobban mondva nem is gondolkodik el ezeken az összefüggéseken, azt hiszi, valamilyen erkölcsi pszeudo-rend szerint jár neki.)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy senki sem tudja, valójában hogyan mérjük a létező családtámogatási rendszer hatékonyságát és hasznait. A demográfiai adatok mindenesetre erősen megkérdőjelezik ezeket. Ma úgy néz ki, a jelenlegi családtámogatási rendszer nem hatékony, és hasznai sincsenek, miközben az adórendszerrel kombinálva a tehetősebb családokat még kedvezőbb pozícióba helyezi. Nekem az egységes jövedelemadóval nincs problémám, de hogy kvázi a szociális rendszert is meghekkeljük jövedelmi alapon, miközben a kedvezményezettek homályos erkölcsi mítoszt fonnak a kormány köré emiatt, na ez tényleg perverz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.