A NEMZETÁLLAMOK AKKOR IS BUKÁSRA ÁLLNAK, HA A MEGMENTÉSÜKRE FELESKÜDÖTT NACIONALISTÁK SORRA NYERIK A VÁLASZTÁSOKAT

444
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.04.13.

Rana Dasgupta Nagy-Britanniában született, indiai származású író, aki két novelláskötete után mostanában esszéket és könyveket ír a globalizáció hatásairól. A múlt héten egy hosszú írással jelentkezett a Guardianben, a nemzetállamok széteséséről, és az ebből következő problémákról. Általában is érdekes írás, és különösen érdekes magyar szempontból, hiszen Orbán Viktort és politikáját fontos példaként említi elméletei 
alátámasztására.

Dasgupta szerint azért erősödnek az USA-ban és Európában a bevándorlással rémisztgető politikusok, mert a kormányok hatalma drámaian csökken, és ezért pótcselekvésekkel kell bizonyítaniuk a politikusoknak, hogy tudnak még valamit tenni az emberekért. Mivel a hétköznapi élet szervezésében a globális cégek kezdik átvenni az irányítást, ezért a politika cselekvési tere annyi az maradt, hogy az állampolgárságot és a nemzethez tartozás élményét felértékelik a választóik előtt, és utána előadják, hogy ezeket megvédik nekik.

Jönnek fel a nemzetiek mindenütt

Tanulmányát azzal kezdi, hogy végigveszi, mennyire megerősödtek az USA-ban és Európában is az elitellenes, a liberális demokráciát megkérdőjelező, a nemzetközi szövetségi rendet elutasító erők: Brexit, Trump, AfD, olasz választások stb. Ezzel párhuzamosan a demokratikus világ peremén egyre radikalizálódnak az autokrata vezetők: Erdogan és Putyin háborúkat indítanak; a mianmari, az indiai és a magyar kormány az etnikai-vallási tisztaság megőrzésére építi politikáját; és van ahol az ország vezetői átírják a törvényeket, hogy szinte teljhatalomhoz jussanak (Ruanda, Kína, Venezuela, Thaiföld, Fülöp-szigetek).

Dasgupta szerint minden érintett országban a demokráciát féltők ezeket hazájuk problémájaként élik meg, és általában úgy vélik, hogy a jogállamot romboló vezetőik gátlástalanságából fakadnak a gondjaik. Látják ugyan, hogy létezik egy világtrend, amiben Trump, Putyin és Orbán sok tekintetben ugyanazt mondják – írja Dasgupta – , de alapvetően saját megoldásokat keresnek a saját problémáikra.

Pedig Dasgupta szerint mindenütt ugyanaz a probléma jelentkezik, és e probléma miatt lettek sikeresek mindenütt a hasonló választ adó autoriter hajlamú vezetők.

A probléma szerinte az, hogy a nemzetállamok kormányai képtelenek már kezükben tartani az irányítást, mert a hétköznapi életet eldöntő dolgok jelentős része a fejük felett dől el.

Ám az emberek a 19. század óta abban élnek, hogy a dolgokat otthon, nemzetállami szinten kell és lehet megoldani. És ez ahhoz vezetett, hogy a nemzetállam feltámadását, az új nacionalizmust hirdető erők váltak népszerűekké. Ők elő tudják adni, hogy képesek érdemben csinálni valamit, míg a régi elit inkább csak apró korrekciókat tudott tenni, és látva a valódi korlátaikat még csodát sem ígértek.

A nemzetállamok valódi hatalmának eltűnésére így a válasz a nemzetállami mítosz erősítése lett: falakkal, kerítésekkel, nacionalizmussal, idegen-ellenességgel, a szuverenitás követelésével. A szerző szerint ezek már csak utóvédharcok, de akár a 21. század végéig is eltarthatnak...

ITT OLVASHATÓ