A MI VIZIGÓTUNK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.04.03.

Még néhányat alszunk, aztán mehetünk az urnákhoz, ami tulajdonképpen már maga az optimista változat, hiszen mehetnénk közvetlenül akár az urnákba is.
Mindenesetre a hatalom be van sz@rva, méghozzá annyira, hogy már az egész országot belengi a bűze.
Lassan már olyan a helyzet, mint a westernekben a pókerjátszma, melyben az egyik fél - elfogyván a zsetonja - lecsatolja és bedobja az óráját meg a gyűrűjét, és aggódva várja a lapot.
Itt is aggódva várja Orbán és bandája az utolsó lapot, miközben az asztal alatt mindkét csizmaszárában, az inge ujjában és a kalapja alatt is néhány csupa ászból összeállított pakli lapul, nemmellesleg egyedül neki van coltja a társaságból.
Mégis retteg, pedig már migránsozott, cigányozott, fenyegetőzött és pénzt hajigált bávatag tekintetű rohamnyuggerei közé - lassan elfogynak az eszközei, persze a nyílt erőszak kivételével.
Ne reménykedjen senki, miként Hari Sheldon mondá az Alapítvány-trilógiában, az erőszak a gyengék végső menedéke, és ez a fázis se fog kimaradni egy vesztes választás után.
Érezhető a Fidesz ellenes, kormány és rendszerváltó hangulat, és ha ez mégsem következik be, akkor - immáron többedszer - nem a Fidesz fog nyerni, hanem mi fogunk veszíteni.

Beérett a hatalom vetése, a külöféle pártokban és pártnak nevezett felforgató csoportocskákban a Fidesz ügynökei elérték, hogy ha két ellenzéki találkozik az utcán, akkor üdvözlés gyanánt leköpjék egymást.
Ma is folyik még az "egyeztetés" arról, hogy ki lépjen vissza, kinek a javára, jóllehet a választásokig hátralevő idő pár nap mindössze, és ez már magában megkérdőjelezi a dolog értelmét.
Vannak a folyamatban olyanok, akikkel szóba se lenne szabad állni, ilyen például az LMP, mert egyértelműen a Fidesz teremtménye és szekértolója, vannak magukat politikusnak tartó, közepesen infantilis személyek, akiket valaha, valamilyen esemény - például a Milla tüntetések valamelyike - a felszínre dobott, és azóta nagy lelkesedéssel keverik a sz@rt az ellenzéki térfélen, és vannak a kamupártok, melyek talán csak tized-százalékokat csippentenek le a demokratikus tömbről, de annyian vannak, hogy ez akár el is döntheti az egyébként is központilag manipulált választást.
És hát persze itt vannak határontúli véreink, akik jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint mi, akik kalandvágyból itt élünk...
Van még egy óriási tévedés: a demokrata politikusok képtelenek kiakadni a Kádár-éra párt-modelljéből, azt gondolják valamilyen rejtélyes oknál fogva, hogy az adott párt választói egyúttal párttagok, akiket köt a demokratikus centralizmus pártfegyelme.
Hiba ezt gondolni, mondhat ugyanis az adott párt bármit is, szavazóinak egy része ökölbe szorított kezét behajlított karja végén lengetve mosolyog a buzgalmon, mondván, arra szavazok akire akarok "ezekre" meg majd akkor, ha Orbán Viktort hibátlan árja származása okán felveszik a Waffen-SS-be, vagy amikor a szépségversenyen Szél Bernadett lenyomja Monica Beluccit.
Az MSZMP-re emlékeznek, de a Hazafias Népfrontra nem annyira.
Kár...

ITT OLVASHATÓ