2018. április 29., vasárnap

A MAGYAR ELLENZÉK FELELŐS A VILÁG FASIZÁLÓDÁSÁÉRT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.04.28.


Diktatúrák mindig voltak, de azok mindig jól elkülönültek a világ demokratikus részétől. Így volt a hidegháború évtizedeiben, de a Szovjetunió felbomlása után is. Ez a helyzet változott meg, amikor a demokratikus világon belül jelent meg az illiberális önkény orbáni modellje, amely a demokrácia hamis látszatában megvalósuló egyeduralom.

A pánikot az a nem múló veszély okozta, hogy az önkény nem kívülről támadja a liberális demokráciát, hanem belülről számolják fel. A szélsőjobb demokratikus úton jut hatalomra, majd a demokrácia külső keretei közt leválthatatlan diktatúrát vezet be, melyet szörnyeteg vezet.

Az orbáni modell lehetséges alternatívát kínál a vallási nacionalizmus hazugságaival operáló szélsőjobboldalnak, hogy hatalomra kerülhetnek, és belülről lebonthatják a jogállamot, az alkotmányosságot, és szinte észrevétlenül hozhatnak létre olyan diktatúrát, amelyről saját népük is azt gondolja, hogy “ez még” demokrácia.

Kívülről nem tudták legyőzni a szabad, demokratikus világot, de megcsapta a veszély szele a Nyugatot, hogy belülről igen. Belülről legyőzhető a liberális demokrácia, ha nem mondják meg az embereknek, hogy ez egy diktatúra. Felszámolhatók a demokratikus alkotmányok, és a demokrácia kiüresített díszletei között erőszak alkalmazása nélkül egyeduralom jöhet létre.

Orbán pontosan látja a folyamatot. Túl van a kezdeti nehézségen, legitimálta a diktatúra létét az EU-ban, és a nyugati országokban ugrásra készen állnak a szélsőjobboldali pártok, amelyek bármilyen további krízishelyzetet kihasználva, előbb-utóbb hatalomra kerülnek. Ebben minden segítséget magkapnak az Orbánt is kézben tartó oroszoktól.

Oroszország fellazító üzemmódban működik, nem erőlteti a hidegháborús konfrontációt, belülről bomlasztja fel a liberális demokráciákat, a szabadságra épülő államokat, és még az értelmiségre is számíthat, akik ezt az egész primitív folyamatot valami “korszakváltásnak”, “elitellenes lázadásnak” nevezik, amivel a végzetszerűség látszatát keltik, és nem kellene védekezni ellene.

A helyzet rosszabb, mint amilyennek látszik, mert a legutóbbi nyugat-európai választások demokratikus sikerei Franciaországban és Németországban nem oldották meg a problémát, és nem számolták fel a veszélyt. Haladékot kapott a szabadság ügye, de a demokráciák nem védekeznek, míg a szélsőjobb tudatosan szervezkedik.

Az orbáni modell alapja az, hogy a diktatúra demokráciának tudja hazudni magát. Addig él Orbán rendszere, amíg ezt a hamis látszatot fenn tudja tartani. Ez a modell lényege. De ez a modell csak abban az esetben működik, ha az ország ellenzéke ezt a látszatot biztosítja. Demokratikus látszat nincs ellenzék és ellenzéki legitimáció nélkül.

Kártyavárként omlana össze az orbáni modell, ha a demokratikus látszatnak vége lenne. A világ sóhajtana fel, és le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy ez egy életképes modell, egy megvalósítható önkényuralmi forma Európában és a világ demokratikus részein. Ezért a magyar ellenzék felelőssége nemcsak az, hogy Magyarországot a diktatúra alá nyomja.

A magyar ellenzék felelőssége az is, hogy az orbáni modell a világot fenyegetheti. Mindez 65 megélhetési országgyűlési képviselő fizetésén, kedvezményein, az őket delegáló pártok évi állami pártfinanszírozásán múlik. Ezek az emberek az egész világot fenyegetik ezért a pénzért. Elvállalják azt a szerepet, hogy a rendszer alapját jelentő hazugságot igazolják...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.