Szerző: KONCZ TAMÁS
2018.04.10.
A sajtó malmai megforgatták kicsit a hírt – hűha, Kövér elismerte a nyilvánvalót, hogy ezen a téren is a Fidesznek lejt a pálya –, aztán azonmód eldobták a történetet, hogy újabb őrölnivalót keressenek.
Pedig annak a hangfelvételnek nagyobb jelentősége és súlya volt a tizenöt perces vagy egynapos hírértéknél. Többet jelentett az adott manipuláció beismerésénél. Lényegében ott volt benne az erkölcs nyíltan vállalt feladása. Egy legalább szavakban keresztény-polgári párt vezető politikusa vallotta be, hogy csaltak. De hát miért ne? A szocik is ezt csinálták annak idején.
Kövér László talán maga sem értette, hogy beismerésével önmaga és pártja felett mond ítéletet. Hogy a csalás sosem csak annyi, hogy felénk lejt a pálya. Abban a pillanatban, hogy visszaélünk az erőfölényünkkel, mi is csúszni kezdünk. Relativizálunk, méricskélünk: ennyit előttünk is trükköztek, ekkorát hazudni még belefér. Aztán az ember még több, még nagyobb (ön)hazugságokkal békül meg, ahogy száguld lefelé.
Ez történt a Fidesszel. A 2010-ben ölükbe hullott, első kétharmados felhatalmazásuk morálisan úgy mérgezte meg őket, ahogy hordozóit a Hatalom Gyűrűje J. R. R. Tolkien világában. A mérgezést pedig az évek alatt továbbadták az országnak, terjesztették városról városra, faluról falura.
A 2015-ös menekültválság óta láthatjuk igazán, hogyan szélesedett sztráda méretűvé a morális csúszda. Az állam területén átrohanó félmillió menekült és bevándorló összesen nem okozhatott tizedannyi kárt az országnak, amennyit a kormánypárt xenofób, gyűlöletre és félelemre tanító többéves kampánya előidézett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.