Szerző: MIZSEI KÁLMÁN
2018.04.06.
– Ami 2010 után történt Magyarországon, azt magam először kivételnek láttam, de aztán valami hasonló következett be Lengyelországban is. Te mivel magyarázod ezeket a fordulatokat?
– Amikor az úgynevezett rossz átalakulások – a szabad piacgazdaságtól és/vagy a jogállamtól való elfordulás – eseteit vizsgáljuk, hogy elkerüljük a könnyű általánosítás csapdáit, érdemes két kérdésre választ keresnünk. Az egyik: mi volt az oka ennek az eltávolodásnak, a populisták győzelmének? És a másik: milyen módszereket használtak, használnak ezek a populisták hatalmuk megőrzésére?
Nézzük az elsőt: milyen okai voltak a Jog és Igazságosság (PiS) győzelmének? Mindenekelőtt szerencséjük volt, a korábbi államelnök, Komorowski ugyanis, aki, ha továbbra is hivatalában marad, megvétózhatta volna a későbbi alkotmányellenes törvényeket, 2015-ben olyan rosszul kampányolt, hogy „sikerült” az induláskor 70 százalékos népszerűségét annyira ledolgoznia, hogy végül veszített. Ezzel, miközben egyáltalán nem volt szükségszerű fejlemény – teljesült a rossz átalakulás egyik alapvető feltétele. Másodszor, a korábbi, Donald Tusk vezette jobbközép kormány is sok súlyos hibát követett el, például konfiskálta a magánnyugdíjak közel felét. Ezzel elveszített pár millió szavazót, akik mélyen sértve érezték magukat, nem csupán az intézkedés, de az azt kísérő propaganda miatt is. Harmadszor, a parlamenti választásokon két párt is csak hajszálnyival maradt a bejutási küszöb alatt, ha bármelyikük bejut, a PiS-nek ma nincs többsége. Úgyhogy az első kérdésedre a válaszom: Kaczyńskiéknak óriási szerencséjük volt.
– Nézzük a másik kérdést: miért nem omlott össze azóta a népszerűségük? Sőt, Magyarországon sok kommentátor szerint még nőtt is...
– Ha a közvélemény-kutatások átlagát nézzük, akkor nincs növekedés. Másodszor, Lengyelországban is működik az, amit én Putyin-effektusnak hívok. Amikor megkérdeztem egy orosz barátomat, mi az oka Putyin népszerűségének, nevetett: senki nem hiszi el, hogy a válaszadó névtelen marad. Nem mondom, hogy ugyanakkora mértékben, de nálunk is érvényesülhet ez az effektus. Harmadszor, az időközi választásokat a PiS rendszerint elveszíti. Negyedszer, valószínűleg a népszerűség legjobb jelzőszáma, hogy a lakosság mekkora része nem nézi az állami propagandacsatornákat. Nálunk rettenetes propaganda folyik az állami csatornákból...
– Ezt mi is ismerjük.
– ...és a legújabb mérések azt mutatják, hogy ezek nézettsége sokkal nagyobb mértékben csökken, mint más csatornáké. Úgyhogy összességében, a PiS népszerűsége biztos, hogy nem növekszik, sokkal valószínűbb, hogy csökken, ami azonban nem jelenti azt, hogy össze is fog omlani. Ráadásul a lengyel gazdaság erőteljesen növekszik – persze nem a PiS gazdaságpolitikája miatt, hanem annak ellenére, az európai konjunktúra miatt –, de ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy akik hatalmon vannak, jól csinálják a dolgukat. Ez újabb példa arra, mit köszönhetnek bizonyos rossz politikusok a szerencséjüknek – ami azonban az országuk számára sokkal inkább szerencsétlenség.
– Milyen eszközöket alkalmaz a PiS hatalma tartósítására?
– Azok a politikusok, akik a pártok versengésén alapuló politikai rendszer, a parlamenti demokrácia ellenében, annak kijátszásával akarják tartóssá tenni a hatalmukat, három eszközt szoktak alkalmazni – és ez érvényes Orbánra, Erdog˘anra és Putyinra is, noha a módszerek alkalmazásának intenzitása országonként különböző. Az első a klientúraépítés és a szavazópolgárok „megvesztegetése”, amit a PiS nagyon intenzíven alkalmaz a kiadások – és ezzel persze az adósság – növelésével, beleértve ebbe a nyugdíjkorhatár leszállítását is. Ez rövid távon politikailag népszerű, hosszú távon azonban elképesztően káros politika, ami például Lengyelország esetében a GDP két százalékpontjával növelte a kiadásokat, egy olyan időszakban, amikor már eleve túlzott volt a költségvetési hiány. Mi fog történni, amikor az európai üzleti ciklus leszálló ágba kerül?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.