Szerző: Jogállam 2.0
2018.04.09.
A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.
A Magyarországon túli való életben az is másképp van, hogy a gólszegény, tehát önálló bekerülést biztosító szavazatot összehozni képtelen játékosoknak a sajtója sem túl jó. Forbes-listára sem kerülnek gólszegény üdvöskék, pláne nem arra a Forbes-listára, ahol egy diktátor családjának korrupciós működését nevezik befolyásnak. Nálunk nem csak a focistákat fizetik túl, de a politikusaink is az elért szavazatokban mért érdemeikkel fordított arányban vannak sztárolva a hazai ellenzéki sajtóban.
Egy diktatórikus rendszert felépítő, 2/3-ot uraló Orbán népszerűségéről alkotott, persze, hogy több helyen megbicsakló focihasonlatommal teljesen fölösleges vitázni mindaddig, amíg 0-3 %-ban mért ellenzéki politikusokban hiszünk leginkább egészen az országos választás urnazárásának utolsó percéig.
Teljesen fölösleges graz-i klinikáról posztolgatni 2018. áprilisában is, mindaddig, amíg a magát zseniálisnak képzelő ellenzék és szavazói – mi – egy mentálisan megzuhant emberrel sem tudjuk felvenni a versenyt.
Magyarország többek között azért sem versenyképes Európában, mert már a középtávú befektetett munka is szitokszó idehaza. Visszalépéseket követelünk 0-3 %-os pártok javára olyanoktól, akik ilyen-olyan hibákkal, de legalább facebook-posztolás mellett járnak vidékre is, csinálják a kulimunkát.
Ami teljesen biztos a 2018-as választás alapján: Budapestnek, a főváros-centrikus kommunikációnak erősen vissza kell venni az arcából, és nem lehet magára hagyni a vidéken élőket. Nyolc éve hallgatom a legújabb ellenzéktől is ezt a XIX. századi hagymázas szöveget, hogy a „magyar emberek és hazánk”, miközben az utolsó hetek legfontosabb híre az volt számukra, hogy az egyik 0 %-os üdvöske visszalép-e a másik 0 %-os üdvöske javára Budapest Belvárosában. A régi politikai garnitúrára mutogatnak, hogy ők a megélhetési politikusok, de ráindítja teljesen érdektelen, az ismeretlenségből szalajtott jelöltjét a legesélyesebbre, miközben az általa szidott párt nem is indít jelöltet ott. Már egy külsőbb fővárosi kerületből nézve is rettentő unalmas volt két tesztoszteron-vitéz kardozása. Érdekelt minket az, hogy vajon mit szóltak ehhez Somogyban és a Jászságban?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.