Szerző: CSERPES TAMÁS
2018.03.17.
Nagyjából ennyiről szólt Orbán Viktor március 15-én, népes hallgatóság (2 millió ± még sokkal több harcos!) előtt elhangzott ünnepi uszítása.
Ez az ember tényleg nagyon felkaphatta a vizet az elmúlt hetekben elszenvedett csapások hatására. Nem nagyon fogta vissza magát. Ha létezik övön aluli beszéd, akkor az amit ő elmondott, az az volt. Az utóbbi hetek történéseit elnézve alapos oka volt rá. Számos, nyomós és nyugtalanító oka.
Talán az államilag, jól szervezett, igencsak fenyegető Békemenet egy kis gyógyírt jelentett megtépázott idegeire, tábora pedig büszkén fellélegezhetett. Végre megkapták azt, amire már annyira szükségük volt. Hatékony, szájon át történő újraélesztésben részesültek.
„Tudom, hogy ez a küzdelem mindenkinek nehéz. Megértem, ha néhányan meg is vannak ijedve. Érthető, mert olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyíltsisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ.” (O. V.)
Jó kis duma, mi? A fenti, alantas gondolatokat valamelyik Birodalmi Pártnap szónokától, még az is lehet, a megboldogult Führertől csenhették el Orbán pajkos, szövegíró manócskái, esetleg maga a bepánikolt Vezér. Ebből azt a szomorú, de reális következtetést vonhatjuk le, hogy Budapesten még soha nem volt ekkora fasiszta felvonulás. Az világosan látszott, hogy Sturmabteilung csapata helyett Orbán leginkább kötött sapkás nénikékkel rendelkezik. Ez okot adhat némi optimizmusra.
Orbán próbálta ugyan a fiatalokat meggyőzni azzal a nevetséges hazugsággal, milyen pompás dolog ma Magyarországon jövőt elképzelni. Beszédének ez volt a leghalványabb, enyhén szólva, morbid része. Nem ért ez bizony annyit sem, mint Szijártó kisinas beteges fenyegetőzési mániája. A Fidelitas megrögzött idiótáin kívül nem sok embert győzhetett meg arról, hogy itt a világ közepe. Marad tehát számára a selejt, a buckalakók népes tábora, akik azonban bőven elegendőek ahhoz, hogy hatalomban tartsák őt. A nagy kérdés az, meddig...
Ez az ember tényleg nagyon felkaphatta a vizet az elmúlt hetekben elszenvedett csapások hatására. Nem nagyon fogta vissza magát. Ha létezik övön aluli beszéd, akkor az amit ő elmondott, az az volt. Az utóbbi hetek történéseit elnézve alapos oka volt rá. Számos, nyomós és nyugtalanító oka.
Talán az államilag, jól szervezett, igencsak fenyegető Békemenet egy kis gyógyírt jelentett megtépázott idegeire, tábora pedig büszkén fellélegezhetett. Végre megkapták azt, amire már annyira szükségük volt. Hatékony, szájon át történő újraélesztésben részesültek.
„Tudom, hogy ez a küzdelem mindenkinek nehéz. Megértem, ha néhányan meg is vannak ijedve. Érthető, mert olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyíltsisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ.” (O. V.)
Jó kis duma, mi? A fenti, alantas gondolatokat valamelyik Birodalmi Pártnap szónokától, még az is lehet, a megboldogult Führertől csenhették el Orbán pajkos, szövegíró manócskái, esetleg maga a bepánikolt Vezér. Ebből azt a szomorú, de reális következtetést vonhatjuk le, hogy Budapesten még soha nem volt ekkora fasiszta felvonulás. Az világosan látszott, hogy Sturmabteilung csapata helyett Orbán leginkább kötött sapkás nénikékkel rendelkezik. Ez okot adhat némi optimizmusra.
Orbán próbálta ugyan a fiatalokat meggyőzni azzal a nevetséges hazugsággal, milyen pompás dolog ma Magyarországon jövőt elképzelni. Beszédének ez volt a leghalványabb, enyhén szólva, morbid része. Nem ért ez bizony annyit sem, mint Szijártó kisinas beteges fenyegetőzési mániája. A Fidelitas megrögzött idiótáin kívül nem sok embert győzhetett meg arról, hogy itt a világ közepe. Marad tehát számára a selejt, a buckalakók népes tábora, akik azonban bőven elegendőek ahhoz, hogy hatalomban tartsák őt. A nagy kérdés az, meddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.