Szerző: Tóta W. Árpád
2018.03.20.
Tányércsapkodás és artikulálatlan részegdisznózás szűrődik ki az ellenzék tárgyalásáról, be meg nem hallatszik semmi. Hódmezővásárhely is eltűnt a térképről. Pár nap levegőzés után visszatért a vaksi, szolipszista korlátoltság: a pártérdek minden előtt. Sőt, még az se, csak a bénult döntésképtelenség, az egymásba kapaszkodás, utolsó melegedés az akolban.
Senkik vagyunk, senkik leszünk
Vegyük előre a nevetséges kis fiszfasz pártokat. Nem kell már udvariaskodni, ők sem teszik egymással, a választókkal meg pláne. Ide tartozik a Momentum, az Együtt és az LMP. Bokros Lajos még ide is kevés.
Ezeknek a pártoknak nulla esélyük van egyéni mandátumot nyerni, nincs széles e hazában olyan körzet, ahol labdába rúghatnának. Tehát minden egyes képviselőjelöltjük a probléma része, nem a megoldásé. Egyikükre sincs szükség.
Vannak közöttük olyan tehetséges emberek, akiknek a munkáját lehetne használni a felszabadulás után. Csapatonként egy-kettő, talán három is megérdemelné, hogy az amúgy alulbútorozott MSZP-DK előre engedje őket, sőt akár a Jobbik is. A többi most is tudja, hogy nem fog bekerülni a parlamentbe, a megszerzett szavazatai pedig kárba vesznek, és akadályozzák a kormányváltást. És ez a helyzet a listájukkal is. Nem lesz Momentum-frakció, sem Együtt, és nem látom be azt sem, mi értelme lenne az LMP-re szavazni. Mert akkor majd ott ülnek a parlamentben, és havonta egyszer Kövér László felolvassa, amit a zsebébe csúsztattak? Ha kedve tartja?
Meg lehet érteni őket is, emberileg. Bizonyára hisznek abban, hogy a párt, amelyet építettek, fontos és különleges dolog, amit nem szabad feladni. Hosszan tudják ecsetelni, miben különbek ők, mint az egyébként kilencven százalékban ugyanazt képviselő többi. Van nekik saját szabadpiac-értelmezésük, meg pontosításaik a finn oktatási modellhez képest. Na és arcok, akik persze alkalmasabbak és hitelesebbek, mint a másik mosópor.
De hát ki nem szarja ezt le rajtuk kívül? És kit érdekel, hogy a laposra taposott, lábhoz parancsolt, alig látható ellenzékben ki mit motyog, ha az arc megint Németh Szilárdé lesz, a hang Bayer Zsolté, a kéz pedig Tiborczé?
Ti mind egyéniségek vagytok. De a különbözőségetek ma irreleváns. Fizikusnyelven: elhanyagolható. Két tömeg tart egymás felé, és az fog győzni, amelyik nagyobb. Tény, hogy ez nem fair meccs. Ha ez a tömeg bizonyul nagyobbnak, akkor majd lehet állítani a gravitációs erőkön. Most viszont csattanás jön. A hiteletek és az értékeitek egyetlen funkciót tölthetnek be hasznosan: támogathatják azokat, akiknek van esélyük győzni. Ezt tette Karácsony Gergely, pedig sok kedve nem volt hozzá. Nyilván nem esett jól feladni a hübriszt, a kényelmes tudatot, hogy „okosabb vagyok, mint egy szoci”. De talán nagyobb súlya volt annak a gondolatnak, hogy „mire megyek az okosságommal nélkülük”.
Jaj persze, a töredékszavazatok meg az állami támogatás, azok nagyon fontos dolgok, viszont végképp nem izgatják a szavazót. Nemcsak azért, mert ők nem ebből élnek, és kábé kétszázezer ember tud egyáltalán ezekről a dolgokról, hanem mert ha úgy is van – nem arról szól a mérkőzés, hogy ezt a kottát összetépjük? Mennyire nevetséges az az ellenzék, amelyik Orbán egérlabirintusában pattog a sajtdarabkáért ahelyett, hogy ráborítaná az asztalt?
Ezek a saját szuverenitásukba beleszerelmesedett pártocskák pont ugyanazt a szerepet töltik be, mint a kamupártok. Csak károsabbak, mert több sikerrel hitetik el, hogy van a létezésüknek értelme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.