Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.03.25
Ott voltunk a felemelő rendezvényen, a koncerttel egybekötött ünnepségen, a Tonhalle csodás épületében, ahol 1600 ember tapsolt Soros Györgynek, Fischer Ádámnak, a Düsseldorfi Szimfonikusoknak, és az Igazgyöngynek is.
Megtisztelő volt Soros György video üzenetét hallgatni, ahol megköszönte a díjat, és méltatta az Igazgyöngy munkáját is. Kiemelte, mennyire fontos a munkánk, amivel esélyt adunk egy leszakadó társadalmi csoport gyerekeinek, és azt is, hogy a roma integráció mekkora problémát jelent Európában.
A Soros Alapítvány mindig is jelen volt a fejlesztésünkben. Írtam már arról, hogy a pályám kezdetén hozzájuk pályázhattam először a roma gyerekek oktatási programjával, innen kaptam támogatást, megerősítést, ebből nőtte ki magát az Igazgyöngy művészeti módszertana is. És később is pályáztunk hozzájuk, többnyire sikeresen, módszertani fejlesztésekre, tudásmegosztásra. Jelenleg is van futó pályázatunk, az OSI támogatásával, kettő is, az egyikben un. villámgyakorlatokból állítunk össze egy feladatgyűjteményt, amit iskolák és tanodák is használhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésében. A másikban az adománygyűjtésünk rendszerének kialakításához kapunk segítséget.
Sosem tagadtam ezt, és nem is hallgattam el, akkor sem, mikor a „sorosozás” megindult. A díjfelajánlás is megtisztelő volt számunkra. Éppúgy, mint amikor Tompa Andrea, Schilling Árpád, Tódor János, vagy Oplatka András ajánlotta fel valamilyen szakmai elismeréssel járó díját, támogatásként a munkánkhoz. Akik az Igazgyöngy ügyéhez, a gyerekszegénység elleni küzdelmünkhöz azért kapcsolódtak, mert fontosnak látták és hitelesnek érezték a munkánkat.
Amikor a facebookra kiírtam, és a sajtót is elérte a hír, rengeteg üzenetet kaptam. Nagyon sokan írták, hogy féltenek, na, most aztán biztosan célpontok leszünk, és következményei lesznek ennek. Biztosan kellene félnem is… hiszen az óriásplakátokon, hirdetésekben sulykolt üzenet mindenhova eljutott, és a megítélésünket ez is meghatározhatja majd.
De miért is kellene félnem? Milyen olyan dolgot teszünk, ami ellenére van az országnak? Hogy esélyt próbálunk adni azoknak a gyerekeknek, akik ma 19. századi körülmények között és 19. századi esélyekkel élnek? Vagy mivel lehet a baj? Az oktatási módszertanunkkal, ami nemzetközileg jegyzett gyermek képzőművészeti műhellyé emelte iskolánkat, és amit egyre sikeresebben építünk be a hazai és a határon túli iskolák módszertanába? Vagy az esélyteremtő modellünk miatt kellene félnem, ami az állam működési hézagait próbálja jelezni, de úgy, hogy egyben megoldási utakat is mutat? A szakmai kapcsolatrendszerünkkel lehet baj, amivel beágyazódtunk a felsőoktatásba, a szakmai és a civil hálózatokba, vagy a helyi intézményrendszerbe? Vagy épp a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerünk miatt?
Miért lennénk ellenségek? A dolog épp úgy értelmezhetetlen, mint amikor a külföldről támogatott civil szervezetek listája elkészült… és nem értettük, miért kell ehhez ellenségképet kapcsolni?
Tény, hogy ez a díj azért most kicsit belezavar ebbe az ellenségképbe. Nyilván vissza is kérdeztem néhány embernél, akik, ki-ki a maga stílusában, de negatív hangon próbálja az Igazgyöngyöt is ellenséggé tenni. A határon túliaknál is, akik most nagyon könnyen kimondanak mondatokat… ám közben nagyon hosszan tudnám sorolni azoknak a neveit, akik határon túli magyarként kaptak ösztöndíjat, lehetőséget, hogy tanulhassanak. Visszakérdeztem, mert tudni szerettem volna, ennek az ellentmondását hogyan tudják értelmezni a nagy indulataik közepette?
Persze tudom, teljesen fölösleges ez. Nincs értelme sem velük, sem a kormányzati médiával vitatkozni. Ahol egyetlen szó sem igaz abból, amit írnak rólunk. Hogy Soros György által fenntartott szervezet vagyunk, miközben a pályázati úton elért támogatásaik összege egyetlen évben sem haladta meg a költségvetésünk 10 %-át. És nem az én zsebembe vándorolt a pénz, ahogy máshol sugallják, hanem a projektre fordítódott. Elképesztő különben az a gonoszság, ami árad abból a kevés kommentből is, amibe beleolvastam… Még nem kaptuk meg a pénzt sem, de már vannak, akik tudni vélik: el fogjuk lopni. Más szerint meg már oda is van, hiszen ebből fizettük a repülőjegyet, meg a szállást. Amit természetesen nem mi fizettünk, a meghívók állták a költségeket. Mintha lételeme lenne az emberek egy részének a mocskolódás, a gyűlölködés.
Ami eljutott már, beépült mindenhova, ahova csak lehetett. A legeldugottabb helyekre is.
Mielőtt kiutaztunk, órám volt az egyik faluban. Szegregált osztályban, hátrányos helyzetű, zömében roma kicsikkel. Rajzoltunk, és közben hallom, hogy egyikük próbálgatja: stop sors…stop sorsos, végül többen segítenek, és megvan helyesen kimondva is: stop soros. „Mi ez, amit mondtatok?” kérdezem tőlük. „ Az egy ember, egy nagyon gonosz ember, aki betelepíti a migráncsokat Magyarországra. Akit meg kell állítani, úgy, hogy stop. Azt jelenti, hogy állj meg. ”- mondja egyikük. „És kik azok a migránsok?”-kérdezem. „Azok olyan fekete emberek, akik bántanak mindenkit. Anyukám ki is töltötte azt a papírt, és visszaküldte, hogy ne engedjék be őket.” „Az a Soros nagyon gonosz.”- erősíti meg a másik. „Képzeljétek”-mondom-„holnap meg elutazok majd, mert ez a Soros ad pénzt nekünk arra, hogy vehessünk rajzeszközöket, meg tudjunk segíteni, hogyha valamelyik család bajban van.” „Az nem lehet”- vágott közbe egy kicsi-„megmondta a tv is, hogy az az ember gonosz.” „A tv-ben annyi minden van. Pl. ufók, meg vámpírok is. Mégsem hisszük el, hogy ezek vannak. Nem?”- próbálok vitázni. „Nem, de ez más”- hajol közel hozzám a gyerek, és a mondat második felénél lehalkítja a hangját, úgy mondja, mélyen a szemembe nézve - „az igaz, mert azt Orbán Viktor mondta.”
Ehhez mit fűzhetek hozzá? Mit mondhatok egy nyolcévesnek, akinek a szülei is abban a hitben vannak, hogy amit a híradóban a miniszterelnök mond, az a megkérdőjelezhetetlen igazság? Amiben vakon lehet bízni?
Ők most csak nem értik, mi van. Mert az Igazgyöngyöt szeretik, hiszen segít, jó, és most kiderül, hogy akiről meg úgy tudták, hogy utálni kell, az meg támogatást ad a munkájukhoz?
Azt hiszem, most sokan vannak így. Vannak, akik így vágják át a gordiuszi csomót: „Gratulálok az adományhoz. Elég ellentmondásos képem van Sorosról, de igaz, ami igaz, szép tőle, hogy támogat titeket.” És tényleg. Annyi szervezetnek adhatta volna, akikhez volt köze a világon, Európában. Még Magyarországon is. Én azt gondolom, az ügy miatt kaptuk ezt, amiért dolgozunk. Ami megkérdőjelezhetetlenül fontos, és aminek az üzenetét nehéz bemocskolni. Még, ha sokan próbálják is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.