Szerző: DÉVÉNYI ISTVÁN
2018.03.28.
Dühös vagyok. Itt állunk a sorsdöntő választás előtt (nem, nem a kerítés miatt, hagyjuk most a kormányzati kamut, mert komoly dolgokról van szó), és őrlődőm. Nem kicsit, nagyon.
A helyzet a következő: nekem, mint polgári, jobboldali választópolgárnak, aki a polgári és jobboldali értékrend ellen épp a Fidesz részéről látja a legsúlyosabb támadásokat, választókerületemben (Budapest 14. számú) taktikailag az MSZP-DK jelöltjére kellene szavaznom.
Csakhogy én, mint polgári és jobboldali választópolgár, nagyon nem szeretném, ha az MSZP, és pláne a DK jelöltje ülne az én voksommal az Országgyűlésben. Sőt, igazából azt szeretném, ha se az MSZP, se a DK nem jutna a parlamentbe, hogy egy komolyabb összeomlás után végre valódi képviselete lehessen Magyarországon is a baloldalnak. Gyurcsány pedig minősített eset, hiszen 2006. október 23-át soha nem szabad feledni, nem beszélve a határontúli magyarok elleni kíméletlen, soha véget nem érő hadjáratról.
Szóval én, mint ősfideszes, szavazzak az új Fidesz által felvásárolt és sakkban tartott MSZP, meg Gyurcsány Ferenc közös jelöltjére.
És akkor itt jönne az normálisan, hogy ez egyszerűen lehetetlen. Csak aztán előtolakszanak csupán az elmúlt néhány nap hírei. Hogy kiutasítunk egy orosz diplomatát, de hogy miért, és hogyan, és a többi, arról nem lesz információnk, hiszen Németh Szilárd kommunikációs műbalhéi miatt már három hónapja nincs civil kontroll a szolgálatok felett. Emberek! Negyedéve nem ellenőrzi az Országgyűlés a titkosszolgálatokat!
Aztán, hogy Mészáros Lőrincnek most már tényleg van egy saját, igazi, rendes erőműve, és hogy Polt Péter kioktatja az OLAF-ot, hogy lesz rendes nyomozás az ELIOS-ügyben. Hogy elfelejtettük már, mit is művelt Orbán Viktor veje a közpénzek környékén…
Vagy, hogy Kósa Lajost gyorsan kivonták a kampányból, amikor kiderült, hogy a világ legbénább átverésének dőlt be, mert elhitte, hogy ripsz-ropsz milliárdos lesz belőle.
Meg, hogy Vona Gábort Fidesz-szimpatizánssá lett egykori magyargárdisták allahuakbarozzák keresztül az országon, és persze pont mindig ott van az aktuson egy-három kormánypárti forgatócsoport is.
Vagy, hogy a közmédia arra büszke, hogy nagy kegyesen öt percet ad az ellenzéki pártoknak.
Úgyhogy én most azt mondom, így szűk két héttel a voksolás előtt: választópolgárként kikérem magamnak, hogy a pártok ilyen helyzetbe hoztak! Hogy nekem egyáltalán ilyesmin kelljen törpölődnöm.
Ez nem szabad választás, ez szimpla rémálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.