Szerző: Mértékblog
2018.03.29.
Egy parlamenti választás nem kizárólag a választás napján és nem a választási kampány időszakában dől el. A választók elvileg az elmúlt kormányzati időszak politikai teljesítményét értékelik, mind a kormánypártok, mind az ellenzék esetében. A nyilvánosság szerepe ebben a folyamatban az, hogy folyamatos kontrollt biztosítson a politikai folyamatok fölött a választók számára, és visszacsatolást adjon a politikai elit számára. A kampányidőszak kiélezett kommunikációs helyzete mindenek előtt a választók mozgósítását és a bizonytalan szavazók átbillentését szolgálja. Hogy a folyamatos kontroll és a választást segítő kampány megvalósul-e, az a médiarendszert és a politikai kommunikáció minőségét érintő számos tényezőtől függ.
A Fidesz által kialakított magyar választási rendszer számos pontja hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéki pártokat, amelyek valójában akkor indulnának reális győzelmi esélyekkel, ha olyan kompromisszumokat kötnének egymással, amivel fel is adnák önálló politikai arculatukat. Ennek a választási rendszernek része természetesen a kampány szabályozása, valamint az a médiakörnyezet és politikai kommunikációs környezet, amit a Fidesz az elmúlt években létrehozott. Természetesen hiba lenne eleve eldöntöttnek tekinti az április választást, és az ellenzék esetleges kudarcát kizárólag a választási rendszerre fogni. Ugyanakkor az alább felsorolt tényezők már a választásokat megelőző időszakban, illetve a választási kampányban komolyan megnehezítik az ellenzéki pártok számára, hogy tisztességes versenyben, saját programjukra támaszkodva, érvekkel meggyőzzék a választókat arról, hogy életképes alternatívát kínálnak a Fidesszel szemben.
A médiarendszer meghatározó részének Fidesz-közeli, politikailag lojális szereplők kezébe juttatása
A magyar médiarendszer 2010 óta olyan jelentős mértékben átalakult, hogy a 2010 előtti médiatulajdonosok közül ma alig néhányan vannak jelen a piacon, és az elérhető médiatermékek és szolgáltatások választéka is jelentősen megváltozott. Az átalakulás második fázisában, 2014 után olyan médiatulajdonosok lettek egyik napról a másikra a magyar médiapiac legjelentősebb szereplői, akik korábban semmilyen médiapiaci tapasztalattal nem rendelkeztek.
A 2008-as pénzügyi válságban meggyengült piac a nyugati befektetők jelentős része számára már nem volt vonzó. A piacról való kivonulás során e befektetők a magyarországi médiaérdekeltségeiket – az esetek nagy részében tudatosan – olyan hazai vállalkozóknak adták el, akik a vásárláshoz szükséges vagyont és garanciákat a politikai kapcsolataik révén szerezték. A szoros politikai kapcsolatokkal rendelkező szereplők folyamatosan új médiaszolgáltatásokat is indítottak.
Mára a Fideszhez közel álló üzletemberek a megyei napilapoktól az országos kereskedelmi televízióig, a bulvárnapilaptól a hírportálig, az országos kereskedelmi rádiós hálózattól a politikai hetilapokig minden médiaszegmensben meghatározó, esetenként monopol pozíciót szereztek. E médiumok az online hírportálok kivételével minden médiaszegmensben nagyobb részét érik el a közönségnek, mint a független, illetve kritikus médiumok. Ráadásul a Fidesz-közeli média állami hirdetések, állami hitelek, vagy éppen részrehajló hatósági döntések formájában teljesítményétől függetlenül jelentős állami támogatást kap, miközben a független médiavállalkozások között egyre kevesebb a gazdaságilag stabil vállalkozás.
A médiapiaci egyensúlytalanságokat a közszolgálati média nem ellensúlyozza. A 2010-ben kialakított szervezeti keretek a közszolgálati média szerkesztői döntéseinek közvetlen politikai befolyásolását tették lehetővé. A közszolgálati média e keretek között egyre nyíltabban a kormánypártok üzeneteinek egyoldalú közvetítőjévé vált.
A Fidesz azon is tudatosan dolgozott 2010 óta, hogy a választási kampánytól távol tartsa a nagy tömegeket elérő médiumokat. A 2012-ben elfogadott választási eljárási törvény megtiltotta politikai reklámok közzétételét a kereskedelmi médiában. Miután az Alkotmánybíróság ezt a törvényi megoldást alkotmánysértőnek találta, a Fidesz magába az Alaptörvénybe írta bele, hogy a kereskedelmi médiaszolgáltatók csak ingyenesen tehetnek közzé politikai reklámokat. 2017-ben a politikai kampányokat súlyosan korlátozó újabb törvényt fogadott el a Fidesz-többségű parlament. Előírták az állami támogatást kapó szervezeteknek, így a pártoknak is, hogy plakátfelületeket kizárólag ún. listaáron bérelhetnek, azaz a plakáthelyek tulajdonosa semmilyen kedvezményt nem adhat a pártoknak. Ez a korábbi, kétségkívül átláthatatlan gyakorlathoz képest jelentősen megdrágítja a plakátok elhelyezését. Az ellenzéki pártok számára a plakátok elhelyezésének lehetősége azért is jelentősen beszűkült, mert az plakáthelyek tulajdonosai nem adják bérbe számukra a felületeiket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.