Szerző: pcblog
2018.03.14.
Sorozatunk korábbi részeiben kitértünk már a Fidesz 2010-es kormányalakítása utáni éles, oroszbarát külpolitikai fordulatára. Orbán Viktor 2007. januári évértékelőjében még úgy fogalmazott, hogy az akkori Gyurcsány-kormány a túlzott orosz befolyás irányába halad. „Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt, mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot” – mondta ellenzékben Orbán, hozzátéve, hogy az akkori kormány Oroszország gazdasági bástyájává akarja tenni Magyarországot, a magyarok azonban nem akarnak „a Gazprom legvidámabb barakkja” lenni. Ehhez képest a második és a harmadik Orbán-kormány nemhogy tovább növelte Magyarország energiakitettségét Moszkva felé, de Paks II bővítése további lehetőségeket biztosít majd a Kreml-nek a magyar külpolitika befolyásolására.
A 2014-es tusnádfürdői beszéd óta deklaráltan illiberális államot építő Orbán mindenkinél nyíltabban beszél és tesz is a liberális demokrácia meghaladásáért, a keleti autoriter rendszereket (Oroszország, Törökország, Kína) nyíltan magasztalja. Orbán úgy véli, hogy „az európai elit megbukott”, mert az ő értelmezése szerint az európai kormányok többsége szembekerül a bevándorlás kérdésében a társadalmi többséggel. Az Orbán-kormány eddig jelentősebb gazdasági eredményeket felmutatni nem képes „Keleti Nyitása” stratégiája is túlmutat a külkereskedelmi dimenzión, és sokkal inkább az autoriter politikai-gazdasági modellek követéséről szól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.