Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2018.03.31.
„A jelenlegi helyzet (mely fokozódik), úgy tűnik, nem alkalmas arra, hogy létrejöjjön egy ellenzéki kerekasztal. Pedig más megoldás nincs. Bolhák akarják legyőzni az elefántot, miközben tudják, hogy a fondorlatos módon kiagyalt választási rendszer szerint ez így, ma, és két év múlva is, lehetetlen. Orbánnak nincs igazi kihívója. Kritikusai (akár én is) vannak, szócséplésnél többre egyiküknek (egyikünknek) sem futja. De: más helyzetben van a közíró, és más a helyzete az ellenzéki politikusoknak. Mi vizsgálódunk, észrevételezünk, ledorombolunk, morgunk, mérgelődünk, csóváljuk a fejünket, etc., de ez az ellenzéki politikusok részéről kevés. Szinte semmi. Falra hányt borsó, epés keveredéssel.
Egy tucat sincs azoknak a pártoknak a száma, akik az Orbán rendszert meg akarják szüntetni, hogy végre normális mederben mehessen Magyarország élete. Mindegyiknek megvan a maga csillaga, rosszabb esetben üstököse, akikre rábízzák magukat az őket pártolók. Mit szeretnének? Pártonként bejutni a Parlamentbe, hogy ott majd újabb négy éven át elmondhassák, hogy mi a nem jó a Fidesz rendszerében, és hogy Orbán mondjon le, stb.
Ha sikerül néhány jelöltet bepréselni az országgyűlésbe, elmondhatják, hogy milyen eredményesek, mekkora sikert értek el azzal, hogy pár százalékot szereztek, aztán megy minden tovább, ugyanígy. Azt is kimondhatjuk: legjobb szándékuk és akaratuk ellenére sem lesznek többek, mint megélhetési politikusok.
Tudom, nem kompatibilis a Jobbikkal az MSZP, és az LMP sem fér össze a DK-val, az Együtt-tel, vagy a Párbeszéddel, és ennél több változat is van, de, és épp emiatt kimondható: nagy zakózás lesz 2018-ban. Gullivert külön-külön egyetlen Liliputi sem kötözhette volna le, együtt viszont megoldották. Tudom, a leszelt szalámiból soha nem lehet már rúd, de ha egymás mellé rakosgatjuk a szeleteket, mégiscsak rúdfélének látszik.
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjam: amíg nem lesz egyetlen ellenzéke, egyetlen kihívója Orbán Viktornak, esélytelen az ellenzék, és az is marad, 2018-ra is. És még csak nem is arról van szó, hogy a kisebb-nagyobb pártok és pártképződmények fogjanak össze, sokkal inkább arról, hogy felejtsék el önmagukat. Egyként gondolkodókká kell válniuk az egymáshoz képest is másként gondolkodóknak. Keresniük kell, és meg kell találniuk azt a hiteles személyt, aki mindannyiuk számára elfogadható és a választók számára is megfelelő. Ha másképp nem megy, egyfajta előválasztással, több jelölt megmutatásával, döntsenek a jövőbeli választók arról, kit fogadnának el közös vezérként.
Ha a pártok választóinak külön-külön van elég eszük, az együtt gondolkodva sem vész el. Ha meg ezt nem vállalják, erre nem képesek, sem ők, sem a párt vezető politikusai, akkor okkal föltételezhetjük, hogy valójában nem is nyerni akarnak, csak továbbra is jelen lenni a politikában.
Mózest kell keresniük és találniuk. Olyan személyiségét, aki elvezeti a nemzet egészét a Kánaánig, és arra is képes, hogy népével együtt lépjen be oda.”
Amikor ezt leírtam, természetesen semmit sem tudtam arról, hogy Hód-mezővásárhely forrong, hogy Márki-Zay és összefogásra képes közössége képes lesz a „lehetetlenre”: két vállra fektetik a legyőzhetetlennek látszó, Lázár nevével és vadászházával fémjelzett Fideszt.
A kampány finiséhez értünk, utolsó írásom lesz ez, amit közzéteszek. Érzem és tudom, kiváltképp szükség van ezekre a gondolatélesztő sorokra. Közismert emberek agitálnak, buzdítanak: menjetek el szavazni április 8-án, én ott leszek. Ennél többet és jobbat én sem mondhatok. Mindemellett van még pár megszívlelendőnek gondolt mondatom:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.