Szerző: ZSIDAI PÉTER
2018.03.02.
A devizahitelekben otthontalanná váltak alsópakonyi szociális lakóparkjából Ócsára vezető kerékpárút 400 méter után a kiserdőben végződik. A már évtizedek óta keresztben haladó M5 megoldhatatlan akadályt képzett a lakóparkból induló bringaút kiépítéséhez. Az akácos, nyírfás sűrűben két választás marad: visszafordulni vagy a főúton letekerni a további 4600 métert a vasútállomásig. Ezt a csonka utat járta be nagyobb léptékben a II–III. Orbán-kormány szociális családiház-építési programja is: az erőltetett ideát megállította a való világ, ahogy a végig nem vitt kerékpárutat. Pedig a környéken változatlanul rendelkezésre állnak nagy kiterjedésű állami területek a folytatáshoz.
Valahány, a projektben részt vett kormányzati szereplőt kérdeztünk, két kérdésre nem tudtunk választ kapni: miért állt le az ócsai program, folytatják-e majd? Nem sikerült egy szót sem kihúznunk az ócsai polgármesterből se, kérdéseinkkel a Belügyminisztériumhoz irányított. Az egyik ócsai háziorvos szintén elzárkózott attól, hogy képet alkosson az ottani életről, röviden azzal zárta, semmi különlegesről nem tud beszámolni. A válaszhoz mégse kell mélyre ásni, mindjárt kiolvasható az első hivatalos dokumentumból, a szociális családiház-építési programot indító 2011/1279-es kormányrendeletből. A szöveg azt írja, az „I. ütem 80 lakásra, a tényleges igényeknek megfelelően 500 lakásra tervezve”. Vagyis a programot, annak folytatását az igényektől tették függővé. A kezdeményezés bukása nem csak a Budapesttől 25 kilométerre eső települést érinti. Bár a kormányrendelet csak Ócsát nevesítette, a kormány az országban több helyen is meghonosította volna, úgy fogalmaz a jogszabály, a program „olyan településekre terjed ki, amelyek...”
Mintatelep
A sor azonban nem folytatódott, „amelyek” nem követték Ócsát, miközben az alsópakonyi lakópark lett volna a „mintatelep, az önfenntartó kísérlet” – ahogy azt Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési és építésügyi helyettes államtitkára jellemezte. A kormány számára a devecseri vörösiszap-katasztrófa és a felsőzsolcai árvíz károsultjai számra felépített telepek szolgáltatták az előképet. Ócsa azonban nem helyi, hanem a lecsúszás felé sodródott családok országos gyűjtőközpontja lett. A lakóparkba kerülők jó része megbélyegzettnek érzi magát – nem beszélnek róla, de a közeli és egyetlen üzletben dolgozók erről a meglátásukról számoltak be lapunknak. „A hónap elején többen el szoktak dicsekednek azzal, hogy 30 ezer forintért vásároltak be a Sparban, aztán hó végén megint kölcsönökből élnek” – mondja a bolt egyik munkatársa, aki szinte törvényszerűnek tartja, hogy a jövedelem beosztására képtelen emberek a devizahitelezés áldozatai lettek.
Ócsa városias infrastruktúrájától nem csak az autópálya választja el az alsópakonyi városrésznek nevezett 80 házas telepet, bármiféle lakott, intézményes környezettel sincs kapcsolatban. Ez nem is várható el józan ésszel addig szántóként használt földektől, amelyeken mesterségesen hozta létre a kormány a szociális lakóparkot, az önmagába záródó entitást. Ötszáz családi házba képzelte itt a kormány a deviza alapú hiteleiket visszafizetni képtelen, otthonaikat elvesztett családokat, de mindössze nyolcvanat adtak át a vonalzóval meghúzott, fákról elnevezett utcákon. Ottjártunkkor két házat láttunk üresen, az egyikből decemberben költözött Írországba egy család, a falak még őrizték a gyerekfirkák nyomait. A másik, kisebbik ház makulátlannak tűnt, ha laktak is benne, újrafestették, kipucolták. Még egy házban nem lakik senki, a telepen az újrakezdést segítő Máltai Szeretetszolgálat használta, de aktív jelenlétüket már megszüntették (erről később).
A telep bérbeadója, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) az ÉS-nek azt írta, jelenleg 350 ember él a lakóparkban, több mint a felük kiskorú gyermek. „Az első bérlők beköltözését követően a lakóparkban eddig összesen négy megüresedett házra írt ki a NET Zrt. pályázatot. Mind a négy sikeresen zárult. Jelenleg egy üres ingatlan pályázatra felkészítése van folyamatban.” Előnyt élvez az a pályázó, akinek nincs más lakhatást biztosító joga. Pályázati feltétel, hogy legalább egy családi pótlékra jogosító gyermeket neveljen, vagy rendszeres gyerekvédelmi kedvezményben vagy foglalkoztatást helyettesítő támogatásban, lakásfenntartási támogatásban részesüljön. ..
500-ból 80
2011 augusztusában jelent meg a Belügyminisztérium ötletpályázata 420 szociális bérlakás építésére és környezetalakítására. Nyolcvan lakást, amelyekben végül a teljes projekt manifesztálódott, a BM már korábban megterveztetett, a 4 milliós fődíj a 234 hektáron elterülő teljes szociális bérlakásparkra vonatkozott. A lakóparkba orvosi rendelő, általános iskola, óvoda, esetleg bölcsőde is kerül majd, írta anno az MTI, valamint bolt is épülne, a szennyvizet a közeli energiaerdőként szolgáló nyárfaerdőbe vezetnék szikkasztani. A program indulásakor ötféle alapterületű lakásról volt szó, ami háromra szűkült, 40 és 80 négyzetméteresek nem épültek. 48 négyzetméteresből 50 darabot, 60 négyzetméteresből 20 darabot, 70 négyzetméteresből 10 darabot adtak át. Se rendelő, se iskola, se óvoda nem épült, az ócsai vasútállomásig ígért kerékpárút félbeszakadt, a boltot viszont nem kellett felhúzni, a főút túloldalán már működött. A kényszer teremtette, miután a kormány erővel megszüntette a vendéglátóhelyeken a játékgépezést, aztán a dohányzást, a kocsma vegyesboltként maradt talpon. A szociális érintkezést a játszótér, illetve a máltaiak közösségi háza jelentette, egyébként mindenki maga boldogult.
A kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a beruházással összefüggő hatósági ügyeket, az építkezést gyorsan le is zavarták, 2012. októberben kezdték, 2013. március végén bejezték. A Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a projektre nettó 1,9 milliárd forintot költött az állam. A 4300 négyzetméternyi alapterületen megvalósult 80 házon kívül mind az 500 házhoz/telekhez kiépítették a közműveket. A telep kapott közvilágítást, utakat, az 1000 négyzetméteres telkekkel, fúrt kutakkal ellátott ingatlanokat rákötötték az ivóvízhálózatra. Az építtető a Belügyminisztérium, lebonyolítója a stadionberuházásokban jeleskedő Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. volt, amely a Veszprémber Zrt.-t választotta a kivitelezés nemes feladatára. A cég nem esett messze a kormányfő egyik feltörekvő üzletember ismerősétől, a Videoton futballcsapatának tulajdonosától, Garancsi Istvántól: a Veszprémberben 1992-es alapítása óta igazgatósági tagként dolgozik nővére, Garancsi Mária.
Egy szociális ágazatban dolgozó szakember, amikor Ócsára tereltük a szót, visszafogottan, de határozottan kijelentette, a közvagyonban lévő, nem használt lakások felújításával ennyi pénzből sokkal hatékonyabban lehetett volna segíteni a devizahitelekben elszegényedett családokon. Sokkal többjükön, mint amennyire Ócsán lehetőséget teremtettek. A Magyar Urbanisztikai Társaság sem lelkesedett az ócsai önfenntartó kísérletért, a program 2011-es indulásakor kiadott baljós jövendölése elég pontosnak bizonyult. A várostervezők akkor elmondták, hogy a településszerkezettől elszakadó, laza beépítésű, munkahelyektől és szolgáltatásoktól távoli új lakóterület nem alkalmas arra, hogy követendő példa legyen társadalmi problémák megoldására. Az autonóm település előfutárainak tekinthető kertvárosok létesítése mindig akkor volt sikeres, ha lakóit a közös munkahely, a társadalmi kötelékek rendszere szolidárissá tette mind lakóhelyükkel, mind egymással.
A barátkozás nem is lett sajátjuk az itt élőknek, tudtuk meg az egyik családanyától, aki csak szembeszomszédját ismeri az utcából. Át is kiabált neki, de a megszólított nem akart beszélni érzéseiről. A negyvenes évei¬ben járó asszony a kapuban dideregve teljes kilátástalanságát osztotta meg velünk. A XI. kerületben vesztették el házukat, semmi esélyük visszaszerezni, a nyakukról nem került le a milliós teher, csupán fedélhez jutottak, lélegzethez. Öt éve élnek a telepen, úgy látja, onnan számukra nincs tovább. A munkáról kérdezzük, azt mondja, bejelentett állást biztosan nem fog vállalni a környéken, a követeléskezelők azonnal elvonnák jövedelme felét, 60 ezer forintért nem fog főállásban dolgozni. A gyerekek iskoláztatását se tudná megoldani, olyan munkahelyet találni, ahol nem kell 8-kor bent lenni, és 3-kor már mehetne értük az iskolába. A közbiztonsággal viszont nincs gond, nem történnek bűncselekmények, aminek banálisan egyszerű az oka: ide csak hozni lehet, vinni nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.