NYUGATRA KÖLTÖZÉS JELENTŐS CSAVARRAL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.03.16.

Az nem újdonság, ha valakit a szíve nyugatra visz, ám ha az a nyugat nem egészen az a nyugat, amit megszoktunk, akkor már rögtön érdekesebb lesz a történet. Különösen, ha elárulom, hogy ma egy rendszeres szerző tér vissza TeePolgar személyében, márpedig azt már megszokhattuk tőle, hogy nem akármilyen kalandokba és helyzetekbe keveredik. (A képeket köszönöm neki ezúttal is.)

„Mielőtt még bezárnád a cím olvasása után, nem a jól kereső targoncasofőr története következik. A Nyugatra költöztem címet azért adtam, mert bár a nyelvünket legtöbben beszélő ember tömegéhez viszonyítva keletre költöztem, nekem ez mégis Nyugat. Méghozzá azért, mert eddig Sanghajban éltem, és Kínához képest Kazahsztánnak azon része, ahol élek, az nyugatabbra esik.

Az első találkozás

Az elkönyvelt elképzeléseim magammal és jövőmmel kapcsolatban mindig is nagy robajjal dőltek romba. Most sem volt másképp, mivel már 2013-ban – amikor először jártam Kazahsztánban – eldöntöttem, hogy nem tetszik az ország, és nincsen az a pénz, hogy itt éljek.

Ezen konklúziómat akkoriban erős általánosításomnak és még nagyobb arroganciámnak köszönhettem, mivel egy hetet voltam itt, és Oroszországból stoppolva és vonatozva utaztam keresztül az országon.

Úgy ítéltem meg egy országot pontosan a határokkal körbekerítve, mellőzve minden etnikai és kulturális átfedést, elmosódást, hogy mindössze kettő várost látogattam meg az országban, amibe hazánk több mint 28-szor fér terület szempontjából – noha csak 7 millióval lakják többen.

Akkoriban a szállásadómról kiderült, hogy ha berúg, akkor nem érzi cinkesnek megkérdezni, hogy nem gondoltam-e meg magamat, és lenne-e kedvem kipróbálni a homoszexualitást vele.

Természetesen ezt az információt nem említette meg a profilján, úgyhogy ezen kérdése majdnem annyira rázta fel a gyomromat, mint a helyi kumisz, amit enyhén alkoholos tejnek (a magyarok csak romlott tejnek) hívnak...

ITT OLVASHATÓ