Szerző: Ténygyár
2018.03.08.
- 27 vizsgált ország közül a magyarok tartják második legnagyobb problémának a családon belüli erőszakot
A 2018-as nemzetközi nőnap alkalmából az Ipsos 27 országban csaknem húszezer fő megkérdezésével készített felmérést arról, mit gondolnak az emberek a nők helyzetéről a saját országukban és a világon. Huszonegy lehetséges, elsősorban a nőket érintő problémából a 27 ország közvéleménye a legsúlyosabbnak egyértelműen a szexuális zaklatás és szexuális erőszak jelenségét tartják – 32, illetve 28 százalék említette e két probléma valamelyikét. A tíz legkomolyabb gond között szerepelt a családon belüli erőszak, a nemek közti fizetéskülönbség, a munkahelyi diszkrimináció, a munka és gondoskodás (gyermeknevelés) közötti egyensúly hiánya, a média szexizmusa, a nők sztereotip megítélése és a nem fizetett munka mennyisége is. Érdekesség, hogy a vizsgált országokban az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés 6, illetve 7 százalékos említéssel csaknem utolsó lett a felsorolt kérdések között, tehát e tekintetben – legalábbis a világ fejlettebb részén – sikerült az előrelépés.
A szexuális erőszak kiemelt probléma Peruban, ahol tízből csaknem hét válaszadó (67%) gondolta ezt az ügyet legsúlyosabb két-három közé tartozónak; Magyarországon 22 százalék válaszolta ezt, amivel a táblázat hátsó felében foglalunk helyet. Kérdéseket vet fel ugyanakkor, hogy a finoman szólva nem a női egyenjogúságról híres Szaúd-Arábiában azt gondolja a túlnyomó többség, hogy szexuális erőszak nem probléma – miközben az összes megkérdezett szaúdi 15 százalék a komoly gondok közé sorolta a kényszer-, illetve gyermekházasságot.
Az Ipsos felmérése szerint Magyarországon a 15 éven felüli nők 42 százalékát éri szexuális zaklatás élete során. Itt érdemes megjegyezni, hogy az e szempontból sokkal kevésbé elnéző Svédországban például átlagosan tízből nyolc ember vallja magát zaklatás áldozatának – ami vagy azt jelenti, hogy többen merik felvállalni az őket ért sérelmeket, vagy azt, hogy máshol húzzuk meg a zaklatás határát. A kutatás szerint minden ötödik (21%) házas magyar nő szenvedett már el életében szexuális vagy fizikai bántalmazást a partnere részéről – és csak Kanadában egyszámjegyű (6%) azok aránya, akiket életük során ilyen trauma ért. A mexikói, chilei, perui, indiai és amerikai (!) nők több mint harmadát bántalmazta legalább egyszer a partnere saját bevallásuk szerint.
Az Ipsos állítása szerint, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a világon 217 év múlva érjük el a nők teljes gazdasági és politikai egyenlőségét, illetve az férfiakéhoz hasonló színvonalú hozzáférését az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. Ha viszont megkérdezik erről az embereket, egészen mást gondolnak: a magyarok például azt, hogy ez 50 éven belül következne be, amivel egyébként a pesszimistábbak közé tartozunk. A lemaradást jól érzékelteti, hogy női vezérigazgatók arány a világon csupán 3 százalék – a magyarok nem túl optimista becslése ezzel szemben 15 százalék, de Dél-Koreán kívül sehol nem gondolták azt, hogy 10 százalék alatt lehet a csúcsvezető nők aránya a vállalati szektorban. Ezzel szemben a női politikusok arányát meglehetősen jól saccoltuk: a magyarok például 12 százalékra becsülték a parlamenti képviselőnők arányát a valós 10 százalékhoz képest...
A 2018-as nemzetközi nőnap alkalmából az Ipsos 27 országban csaknem húszezer fő megkérdezésével készített felmérést arról, mit gondolnak az emberek a nők helyzetéről a saját országukban és a világon. Huszonegy lehetséges, elsősorban a nőket érintő problémából a 27 ország közvéleménye a legsúlyosabbnak egyértelműen a szexuális zaklatás és szexuális erőszak jelenségét tartják – 32, illetve 28 százalék említette e két probléma valamelyikét. A tíz legkomolyabb gond között szerepelt a családon belüli erőszak, a nemek közti fizetéskülönbség, a munkahelyi diszkrimináció, a munka és gondoskodás (gyermeknevelés) közötti egyensúly hiánya, a média szexizmusa, a nők sztereotip megítélése és a nem fizetett munka mennyisége is. Érdekesség, hogy a vizsgált országokban az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés 6, illetve 7 százalékos említéssel csaknem utolsó lett a felsorolt kérdések között, tehát e tekintetben – legalábbis a világ fejlettebb részén – sikerült az előrelépés.
A szexuális erőszak kiemelt probléma Peruban, ahol tízből csaknem hét válaszadó (67%) gondolta ezt az ügyet legsúlyosabb két-három közé tartozónak; Magyarországon 22 százalék válaszolta ezt, amivel a táblázat hátsó felében foglalunk helyet. Kérdéseket vet fel ugyanakkor, hogy a finoman szólva nem a női egyenjogúságról híres Szaúd-Arábiában azt gondolja a túlnyomó többség, hogy szexuális erőszak nem probléma – miközben az összes megkérdezett szaúdi 15 százalék a komoly gondok közé sorolta a kényszer-, illetve gyermekházasságot.
Az Ipsos felmérése szerint Magyarországon a 15 éven felüli nők 42 százalékát éri szexuális zaklatás élete során. Itt érdemes megjegyezni, hogy az e szempontból sokkal kevésbé elnéző Svédországban például átlagosan tízből nyolc ember vallja magát zaklatás áldozatának – ami vagy azt jelenti, hogy többen merik felvállalni az őket ért sérelmeket, vagy azt, hogy máshol húzzuk meg a zaklatás határát. A kutatás szerint minden ötödik (21%) házas magyar nő szenvedett már el életében szexuális vagy fizikai bántalmazást a partnere részéről – és csak Kanadában egyszámjegyű (6%) azok aránya, akiket életük során ilyen trauma ért. A mexikói, chilei, perui, indiai és amerikai (!) nők több mint harmadát bántalmazta legalább egyszer a partnere saját bevallásuk szerint.
Az Ipsos állítása szerint, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a világon 217 év múlva érjük el a nők teljes gazdasági és politikai egyenlőségét, illetve az férfiakéhoz hasonló színvonalú hozzáférését az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. Ha viszont megkérdezik erről az embereket, egészen mást gondolnak: a magyarok például azt, hogy ez 50 éven belül következne be, amivel egyébként a pesszimistábbak közé tartozunk. A lemaradást jól érzékelteti, hogy női vezérigazgatók arány a világon csupán 3 százalék – a magyarok nem túl optimista becslése ezzel szemben 15 százalék, de Dél-Koreán kívül sehol nem gondolták azt, hogy 10 százalék alatt lehet a csúcsvezető nők aránya a vállalati szektorban. Ezzel szemben a női politikusok arányát meglehetősen jól saccoltuk: a magyarok például 12 százalékra becsülték a parlamenti képviselőnők arányát a valós 10 százalékhoz képest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.