NŐK40 VAGY RUGALMAS KORHATÁR?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2018.03.14.

Magyarországon 2011 óta minden nő, akinek legalább 40 éves munkaviszonya van, az általános nyugdíjkorhatár elérése előtt teljes járadékkal nyugdíjba mehet. Ez az intézkedés (röviden Nők40) annyira népszerű, hogy az OECD-n kívül csak nagyon kevesen merjük nyilvánosan bírálni. Nem csoda, hiszen a hódmezővásárhelyi választási vereséget követő 2018. március 2-i rádióinterjújában Orbán Viktor is azt sulykolta: ezt a vívmányt akarják a magyar nőktől a migránsok elvenni. A Jobbik még a férfiakra is ki akarja terjeszteni a programot. Közben alig esik arról szó, hogy 2012 óta (a Nők40-en kívül) megszűnt az előrehozott nyugdíjba vonulás lehetősége (és nagyon kegyetlenül korlátozták a rokkantsági nyugdíjak elérhetőségét). Ebben az írásban röviden vázolom, miért rossz program a rugalmatlan Nők40, és hogyan kellene felváltani egy mindenkire kiterjedő rugalmas korhatárú rendszerrel.

Minden kötelező, nagyjából keresetarányos öregségi nyugdíjrendszer egyik legfontosabb feladata, hogy a rövidlátó dolgozókat az időskori fogyasztásukat nagy részben fedező előzetes megtakarításra kényszerítse. Ezen túl a rendszer olyan életjáradékot is tud szolgáltatni, amilyent a piac nem tud: uniszex és indexált járadékot fizet. A fejlett világ zömében bónusz–málusz rendszerű rugalmas nyugdíjkorhatár szerint lehet nyugdíjba vonulni, legalábbis az általános korhatárt tágasan közrefogó minimális és maximális korhatár között. Például Svédországban 61 és 70 év fogja közre a 65 éves általános korhatárt. (Általános korhatárnál jár a normális nyugdíj, ennél korábbi nyugdíjba vonulást olyan levonás bünteti, későbbi nyugdíjba vonulást pedig olyan kiegészítés jutalmazza, hogy a költségvetésnek közelítőleg és a nagy számok törvénye szerint közömbös az egyéni döntés. Ebből a szempontból mindegy, hogy felosztó-kirovó vagy tőkefedezeti rendszerről van szó.) Általános iskolai számtan segítségével belátható, hogy dolgozónk minél több évig takarít meg, és minél később kezdi felélni a megtakarításait, a rövidebb nyugdíjas időszakban annál többet vehet ki évente a kasszából. Ezt formalizálja a Fidesz által 2010-ben még népszerűsített, több országban sikerrel alkalmazott eszmei számla is (lásd később).

Magyarországon 1996-ig nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony volt az általános korhatár (nőknek 55, férfiaknak 60 év). 1997‑től meredeken emelkedett ez a mutató, s 2009-re 62 éven egységessé vált. Az egymást követő kormányok 1996 és 2009 között azonban olyan enyhítő szabályokat hoztak, amelyek – különösen a nőknél – alig csökkentették az előrehozott nyugdíjat az általános korhatáron nyugdíjba vonultakéhoz képest. Ehhez még hozzájárult a rokkantsági nyugdíjba vonulás nagyvonalú engedélyezése. Nem csoda, hogy a frissen nyugdíjba vonulók 90 százaléka az általános korhatár elérése előtt kezdte el nyugdíjas életpályáját. Ez jelentősen lelassította az átlagos korhatár (szakkifejezéssel: a korcentrum) emelkedését, és hatalmas többletkiadást okozott a költségvetésnek...

ITT OLVASHATÓ