NINCS HOVA HÁTRÁLNUN - MERT EZ AZ ORSZÁG A MIÉNK IS

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.03.17.

Magyarország miniszterelnökének március 15-i beszéde még ebben a kampányban is új “minőséget” jelent. Az ország kisebbsége által támogatott miniszterelnök “erkölcsi, politikai és jogi” megtorlást jelentett be az őt nem támogató pártok, szervezetek, állampolgárok, tehát az ország többsége ellen, ha megnyernék a választásokat. (Jegyezzük meg, közben Karácsony Gergely és Vona Gábor is arról beszélt, békét szeretne teremteni az országban.)

A helyzet az, hogy a miniszterelnök szavait az elmúlt 8 év kormányzása után (a független intézmények és a média bedarálása, illetve az ország szétlopása után) nem lehet nem komolyan venni, és

nem lehet máshogy értelmezni, mint úgy, hogy mindent le fognak darálni, ami még nem az övék ebben az országban.

Bő három hét van hátra a választásokig, és ennek a három hétnek a tétje elég könnyen lefordítható. A kérdés az, erre a három hétre hónapok, évek vagy évtizedek múlva úgy fogunk-e visszaemlékezni, hogy ez volt az a három hét, amikor mindent elkövettünk, hogy megakadályozzuk a katasztrófát, és elvettük a Fidesztől a parlamenti többségét, vagy úgy emlékszünk majd vissza, hogy miért nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megakadályozzuk a Fidesz újabb győzelmét.

Mert ez a választás a magyar népen múlik már, és nem csak azon, hogy elmegyünk-e április 8-án, és csöndben, az urna magányában behúzzuk-e az ikszet a legerősebb ellenzéki jelölt mellé, illetve a másik szavazólapon a számunkra legszimpatikusabb párt mellé. Ez csak a minimum, ennél sokkal többet kel tennünk.

A választás ugyanis nem a pártok együttműködésén áll vagy bukik, hanem az emberek együttműködésén. Függetlenül attól, hogy a következő napokban a fokozódó nyomás dacára mit döntenek a pártok.

Van mit tennünk, és ezt meg is kell tennünk.

A legfontosabb nyilvánvalóan, hogy menjünk el szavazni. De nem csak erre van szükség, hanem arra is, hogy minél többen a kormányváltás hangjává váljunk.

Felül kell emelkednünk a félelmeinken, a rossz érzéseken, hangosan és érthetően kell beszélnünk arról, mi a mi álláspontunk. Annak a csöndes többségnek, amely eddig a kisebbség elnyomásában élt, hangos többséggé kell válnia...

ITT OLVASHATÓ