NÉMETORSZÁG KÉT ÉV UTÁN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / DJ Bobo
2018.03.18.

Mindig örülök, amikor egy blog hosszú hallgatás után életjelet ad magáról. Pláne, amikor egy olyan érdekes összeállítással teszi, mint a Müncheni kisokos, melyben részletes leírást olvashatunk arról, mi is történt az elmúlt időszakban. Emellett autót veszünk Luxemburgban és felelevenítjük DJ Bobo (nem túl kellemes…) emlékét.

Jó másfél év után jelentkezett új poszttal a Müncheni kisokos blog, melynek szerzője sok egyéb mellett arról is írt, milyen újabb tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.

„Emberek

Ezzel kezdem, mert ezt tartom az egyik legfontosabbnak. Szuper kedves, segítőkész, udvarias a legtöbb ember, és most nem csak a mi szűk kis környezetünkre gondolok.

Mikor kirándulni megyünk erre-arra, ott is ez a tapasztalatom. Tudom, olvastam már én is negatív véleményeket, nem is egyet. Természetesen sehol sem csupa fekete vagy fehér minden. De ha az összképet nézem, én ezt látom.

Ami szintén pozitív észrevétel részemről: az itt élő emberek többsége nagyon komolyan veszi az egészséges életmódot, megválogatják mit tesznek az asztalra. Mondhatjátok, hogy a hagyományos bajor konyha nem épp erről szól. Lehetséges. Én mégis így látom.

Az egészséges étkezés mellett sokat mozognak. Sokkal aktívabb életet élnek, még idősebb korukban is, mint egy átlag magyar. Sokan gyalogolnak, futnak, bicikliznek, túráznak. Gyakran találkozunk idősebb emberekkel is hegyi utakon. (...)

Magyar barátok

Az első hónapokban voltak olyan pillanataim, mikor eléggé elveszettnek éreztem magamat. Nagyon frusztrált, hogy alig értek valamit abból, amit mondanak, és én sem tudom magam kifejezni úgy, ahogy az anyanyelvemen.

Ilyenkor egy elkapott magyar szó hallatán az ember hajlamos a másikat úgy üdvözölni, mintha egy rég nem látott rokon lenne. Nincs is ezzel semmi gond. Rövid üdvözlés, pár szó, és máris kicsit jobban érzitek magatokat. Az idő múlásával aztán már egyre kevésbé fogod kihallani ezeket a hangokat a tömegből.

Azokat a magyar embereket, akiket volt szerencsém közelebbről is megismerni, nagyon megkedveltem. Természetesen nem csak magyar barátaink vannak, de itt és most róluk írnék.

Meglehetősen változatos az összetétel. Nagyszülők, akik az unokáik közelében akarják leélni a hátralévő életüket. Egyetemet végzett fiatalok, akik végzettségen aluli munkát csinálnak sokkal magasabb bérért, mint diplomával otthon.

Megjegyzem, ez elég lélekölő tud lenni, de kis szerencsével később tovább lehet lépni. Nyelvtanulásra kitűnő, és egy kis indulótőkét is lehet így gyűjteni.

Értelmiségi középkorúak, akiknek otthon elege lett - fogalmazzunk úgy – sok mindenből.

Gyerekét egyedül nevelő anyuka, aki munkásszállón kezdte az itteni életet, míg a gyereket a nagyi nevelte otthon, majd egy év után tudott csak utána jönni, mikor anya ki tudott fizetni egyedül egy albérletet. (...) ...

ITT OLVASHATÓ