Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.03.10.
A választási kampány egy olyan folyamat, amiben az elkötelezett szavazóknak van jobb és rosszabb napja is. A 2018-as kampányban az a meglepő az előzetesen vártakhoz képest, hogy majd minden szavazó megéli a jobb és rosszabb napokat is.
Fél évvel ezelőtt senki se gondolta volna, hogy bizonyos szempontból nyílt lesz a választás 30 nappal a vége előtt. Gulyás Gergely szerint például esély sincs a kétharmadra. Persze Gulyás ezt azért mondja, hogy alacsonyabbra rakja a tétet a Fidesz számára, beárazzon egy lehetséges kudarcot, ijesztgesse, és ezzel motiválja a Fidesz támogatóit.
Ellenben nagyjából bármi elképzelhető április 8-án. Mármint bármi aközött, hogy a Fidesz 90 és 135 mandátum közt mennyit szerez. És ez a végeredmény nem is a pártok koordinációjától függ leginkább, hanem attól, hogy mennyien fogunk elmenni szavazni. Ha a 2002-es vagy a 2006-os részvételt meg tudjuk ismételni, és főleg a nagyvárosokban még 70 százalék fölé is megy a szavazó polgárok aránya, akkor akár el is veszítheti parlamenti többségét a Fidesz.
De ehhez arra van szükség, hogy minél többen higgyék el, hogy van értelme leadni a szavazatukat, és le is adják. Méghozzá úgy, hogy listán az általuk legszimpatikusabbnak vélt pártot támogatják, a másik szavazólapon pedig a legerősebb ellenzéki egyéni jelöltre voksolnak a kerületükben (az utolsó két hétben tele is lesz a média azzal, ki ez a legerősebb ellenzéki egyéni jelölt).
Viszont a hit a választásokban egy nagyon képlékeny dolog, amit elég sok minden befolyásol. A Fidesz például március 15-re nem csupán azért szervez Békemenetet, hogy saját szavazóit aktivizálja, hanem azért is, hogy az ellenzéki szavazók hitét megtörje. És készüljön fel mindenki, iszonyatosan sokan lesznek a Békemeneten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.