Szerző: SZELE TAMÁS
2018.03.30.
Kedves feleim!
Ma arra emlékszik a világ nagy része, hogy egy ártatlan, nagyon bölcs és szelíd embert koncepciós per alapján kivégeztek, méghozzá igen kegyetlenül.
Ma azzal dicsekedett a magyar miniszterelnök, hogy kétezer „ellenségét” név szerint ismeri, és ítélőszék elé fogja állíttatni őket.
És majd nem ismer kíméletet.
Ő, nem az ítélőszék.
Minielnök uram.
Lehetne ezt ne pont Nagypénteken?
Esetleg felhívhatna egy valódi keresztény papot, lelkészt is, hogy megismerkedjen ennek a vallásnak az alaptételeivel, mondjuk Iványi Gábort javasolnám, úgy tudom, ismerik egymást valahonnét.
Higgye meg nekem, nagyon érdekes és hasznos tanok ezek.
Sokat tanulhatna.
Míg meg nem teszi, javasolnám, kerülje a „kereszténység” szó használatát.
A maga felfogása szentségtörés.
Ma arra is emlékezik a világ egy kisebbik része, hogy egy kicsiny, megalázott, hazájából elhurcolt nép megszabadult a rabszolgasorból, nyomorból és megaláztatásból – nem kis részben csodálatos körülmények között.
Gondoljunk azokra, akik rabszolgasorban, nyomorban vagy megaláztatásban élnek. És legalább ma ne bántsuk őket.
Nem bűn idegennek lenni.
Csak baj néha.
„Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről.” (Léviták könyve)
És bizony kihozott minket.
Átvitt értelemben bizony ez minden emberre vonatkozik.
Aki nem úgy tesz, ahogy Ő kéri, elárulja a Szövetséget vele.
Aki valami mást hisz, annak azt mondom: van remény, jön a Tavasz, erősödik a Fény, és ahova az Értelem Fénye besüt, vele jön a Bölcsesség, az Erő és a Szépség is. Áll még a Két Oszlop, meghiggyétek!
Aki pedig végképp nem hisz semmiben, legyen legalább ma környezetvédő.
Ugyanis Nagypénteken holló mossa a fiát.
Nem kéne megzavarni a családi eseményt.
Ő, nem az ítélőszék.
Minielnök uram.
Lehetne ezt ne pont Nagypénteken?
Esetleg felhívhatna egy valódi keresztény papot, lelkészt is, hogy megismerkedjen ennek a vallásnak az alaptételeivel, mondjuk Iványi Gábort javasolnám, úgy tudom, ismerik egymást valahonnét.
Higgye meg nekem, nagyon érdekes és hasznos tanok ezek.
Sokat tanulhatna.
Míg meg nem teszi, javasolnám, kerülje a „kereszténység” szó használatát.
A maga felfogása szentségtörés.
Ma arra is emlékezik a világ egy kisebbik része, hogy egy kicsiny, megalázott, hazájából elhurcolt nép megszabadult a rabszolgasorból, nyomorból és megaláztatásból – nem kis részben csodálatos körülmények között.
Gondoljunk azokra, akik rabszolgasorban, nyomorban vagy megaláztatásban élnek. És legalább ma ne bántsuk őket.
Nem bűn idegennek lenni.
Csak baj néha.
„Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. Én vagyok az Úr, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről.” (Léviták könyve)
És bizony kihozott minket.
Átvitt értelemben bizony ez minden emberre vonatkozik.
Aki nem úgy tesz, ahogy Ő kéri, elárulja a Szövetséget vele.
Aki valami mást hisz, annak azt mondom: van remény, jön a Tavasz, erősödik a Fény, és ahova az Értelem Fénye besüt, vele jön a Bölcsesség, az Erő és a Szépség is. Áll még a Két Oszlop, meghiggyétek!
Aki pedig végképp nem hisz semmiben, legyen legalább ma környezetvédő.
Ugyanis Nagypénteken holló mossa a fiát.
Nem kéne megzavarni a családi eseményt.
Menjetek békével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.