MOST MINDANNYIAN SZLOVÁK ÚJSÁGÍRÓK VAGYUNK! HELYSZÍNI RIPORT POZSONYBÓL

ÁTLÁTSZÓ - DO TOHO BLOG
Szerző: BOTOS BOTOND
2018.03.03.

Két óriási szilikoncsöcsöt látok az egykori érseki nyári rezidencia kerítésén, az épület ma a szlovák Kormányhivatal hivatala. A “Ficót börtönbe!”, “Takarodjatok!”, “Maffia!” skandálást aztán lassan felváltotta a néhány tucat szlovák futballhuligán “Itt mi vagyunk otthon!” kiabálása, ami láthatóan már az egyébként méltóságteljes és az 1989-es csehszlovák demokratikus rendszerváltás óta a legnagyobb tömeget megmozgató országos demonstrációhullám dicstelen befejezését jelezte.

Ekkor fordultam sarkon és indultam el a jégpályára fagyott Szabadság-téren át a pozsonyi Főpályaudvar felé, vissza Prágába.

Az Átlátszó helyszíni riportja.

De miért akar valaki ilyen sarkköri hidegben, péntek délután egy pozsonyi téren összefagyni?, kérdezhetnétek. Biztos hallottátok, olvastátok: két huszonéves fiatalt meggyilkoltak Szlovákiában, mi is írtunk róla:

Az olasz maffia ölhette meg a szlovák tényfeltáró újságírót

A meggyilkolt újságíró utolsó cikke: Szlovákiában az olasz maffia csápjai a politikáig érnek

Amikor a hír kijött vasárnap, spontán kétszáz fős tömeg ment ki, itt Prágában a Vencel-térre megemlékezni. A szomszédban, Szlovákiában minden kolléga és a társadalom sokkban volt. Múlt hétig a szlovák újságíró azt gondolta: maximum feljelenthetik, eljár a bíróságra, beperelik, esetleg valami politikus probálja karaktergyikolni sajtójával. De azt senkinek eszébe nem jutott, hogy életével is fizethet munkájáért. Ráadásul egy olyan ügyben, amelyről még azt sem tudjuk pontosan, mikor lőtték le az áldozatokat.

(Update: a hétfői boncolás után tudhatjuk meg a halál pontos idejét).

Emberemlékezet óta nem késett alattam a vonat Pozsony és Prága között. Amikor Břeclavban át akartam szállni a menetrend szerinti néhány perce várakozási idő, több mint fél órásra nőtt. Végül egy személyvonattal folytattam utam Szlovákia felé, Jókút (Kuty) határállomásig. Feltettem töltőre a telefonom, a fülkében hazafelé tartó szlovákiai diákok félálomban bámultak ki az ablakon, mögöttem a váltásra érkező szlovák kalauz csomagolta ki a szendvicsét. Rövid egyeztetés után kiderült, mégis jobb, ha leszállok, és az IC-vel folytatom az utam, Pozsony felé.

A masszív késés azt is jelentette, hogy már nem fogok tudni odaérni a rendezvény hivatalos találkozóhelyére, a Hviezdoslav térre, ahonnan az emlékező menet indult el, ezért rögtön a pozsonyi Főpályaudvarról a Szabadság-térre indultam, ahol a színpad állt. Ahogy távolodtam a vasútállomás környékéről, és hagytam magam mögött a hazafelé siető tömeget, úgy vált láthatóvá egy másik úticél: a Štefanovičova busz-, és a Žilinská villamosmegállókban, és környékén, a kereszteződéseknél, mindenhol gyülekező fiatalokat láttam, vagy éppen indultak el mögöttem a helyszín felé, ahová a Duna mellől elinduló megemlékező menet is tartott...

ITT OLVASHATÓ