MINDENKI A PESTI ÚRILÁNYOKAT IRIGYLI A GYÖNGYÖSPATAI CIGÁNYTELEPEN

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.03.20.

Két tizenéves roma lány nagy lehetőséget kapott, hogy kitörjenek a mélyszegénységből; a gyöngyöspatai telepen működő tanoda segítségével tavaly ősszel felkerültek Budapestre, azóta itt élnek és tanulnak, messze a családtól és a barátoktól. Miminek és Laurának több éves lemaradást kellett ledolgozniuk, ha kellett, éjszakába nyúlóan tanultak, hogy helyt álljanak új, integrált iskolájukban. Hiába a nehézségek, most már a világért sem mennének vissza Gyöngyöspatára, ahol kisebb sztárok lettek a többiek szemében.

Mimi és Laura néhány hónapja még a gyöngyöspatai cigánytelepen élt, nehéz körülmények között, nagy szegénységben nevelkedtek, jó eséllyel még az általános iskolát sem fejezték volna be. Szeptember óta azonban nagyot fordult velük a világ: egy budapesti általános iskolában tanulnak, és itt is élnek, egy fővárosi gyerekotthonban, néhány utcányira az iskolától.

A lányok a községben működő Napsukár tanoda segítségével kerültek fel Budapestre. Minden hétfőn és szerdán eljártak a foglalkozásokra, ahol angolt, matekot és magyart tanultak; megcsinálták a leckéjüket és gyakorolták, amit esetleg nem értettek az iskolai tananyagban vagy nem ment nekik. Szerették, mert – ahogy ők mondták – az iskolában kevesebbet tanultak, mint amennyit kellett volna. “Felírt valamit a táblára a tanár, azt kellett megtanulni, de megnéztük a tankönyvet, és abban sokkal több volt” – emlékezett vissza a most hatodikos Laura. (A gyöngyöspatai általános iskoláról a 2015 márciusában a Kúria kimondta, hogy jogellenesen szegregálta a roma diákokat, és emiatt alacsonyabb színvonalú oktatást kaptak ezek a gyerekek. Erről részletesen beszámoltunk ebben, ebben, ebben és ebben a cikkben. )

A tanodások két gyereknek tudták biztosítani, hogy felhozzák őket Budapestre. Mivel Mimiéknek jól ment a tanulás, ezért nekik ajánlották fel először a lehetőséget. Nem csak az számított, hogy a lányok jó jegyeket szereztek és szorgalmasan jártak a délutáni foglalkozásokra; azt is figyelembe vették a tanodások, hogy a hozzájuk járó gyerekek közül kik képesek feldolgozni a felköltözéssel járó környezetváltozást és a család hiányát, mondta Léderer Tamás, a Napsukár tanodában dolgozó önkéntescsoport oszlopos tagja, aki a legtöbbet foglalkozik a lányokkal. (A jövőben még több több gyereknek szeretnék felajánlani ezt a lehetőséget, most ez az egyik legfontosabb célja a tanodás csoportnak.) A szeptemberi iskolakezdés előtt többször is felhozták a lányokat, – megnézni az iskolát, megismerkedni az új otthonukkal – hogy ezzel is könnyebbé tegyék a költözést...

ITT OLVASHATÓ