MÉG TÖBB SÉTÁLÁST!

ÉLET ÉS IRODALOM - PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.03.14.

Nem foglalkozom üzleti ügyekkel – mondta Orbán Viktor még bécsi utazása során egy sajtótájékoztatón az Elios-botrányt firtató újságírói kérdésre. Arra viszont nem válaszolt, hogy beszélt-e vejével az eljárásról. Amikor azt kérdezték tőle, hogy ő vagy valamelyik családtagja találkozott-e Adnan Polat török oligarchával, és hogy megtörtént-e Polat nemzetbiztonsági átvilágítása, a miniszterelnöki kabinet azt válaszolta, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök nem foglalkozik üzleti és céges ügyekkel, munkája kizárólag Magyarország köz- és politikai életére irányul”.

Amikor az volt a kérdés, van-e Orbánnak személyes kapcsolata a terrorizmus, fegyverkereskedelem és egyéb bűncselekmények elkövetése miatt körözött és letelepedési engedélyt kérő Ghaith Pharaonnal, a válasz először nemleges volt. Aztán bizonytalan igen, végül a teljes káosz. A kormány tagjai 2016 őszén sorozatosan egymásnak ellentmondva nyilatkoztak Pharaonról. Kontrát Károly belügyi államtitkár például november 2-án azt mondta, hogy a körözött Pharaon nem azonos a miniszterelnök szomszédságában telket vásároló Pharaonnal, viszont egy kiszivárgott diplomáciai levélben Pintér Sándor belügyminiszter már egy hónappal korábban azt írta, hogy az Állampolgársági Hivatal sikeresen azonosította a körözött üzletembert.

Orbán Viktor hetek, de inkább hónapok óta részlegesen van jelen a nyilvánosságban. Kérdezni nem lehet tőle, ha valaki megpróbálja, nyegléskedés a válasz. Nemrégiben még elmondta ugyan üres beszédét – ahogy mondani szokás – övéi előtt, amit környezete hivatalosan országértékelésnek tart. Ezt követően fölbukkan különböző helyeken, de alapjában véve nem viselkedik kormányfőként. Ez a mély hallgatás nagyjából azóta folyik, mióta kipattant az OLAF-jelentés, ami röviden megfogalmazva nagy értékre elkövetett szervezett csalást valószínűsít, és az ügy egyik főszereplője a kormányfő veje. Ezzel kapcsolatban nyilatkozta Orbán, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Mondhatnánk persze, hogy a miniszterelnök újabban nem foglalkozik semmivel, legfőképpen állami ügyekkel nem, de ez nem volna igaz. A miniszterelnök ugyanis már 2015 nyara óta nem foglalkozik semmivel, csak­is azzal, hogy a keletről érkező menekültáradatból fakadó ocsmány politikai hasznot optimalizálja: a hisztériát saját kezűleg gigantikusra nagyítja, majd megoldja maga. Ezzel foglalkozik, ezzel kel, ezzel fekszik.

Közben természetesen beszélhetne egészségügyről, oktatásról (korrupcióról családi érintettsége miatt ezt elvárni dőreség lenne), de ilyenről annyit sem nyilatkozik, mint régebben.

Választás előtt azért nem beszél az ország nagy feladatairól, mert választás közeledik. Választás után nyilván azért nem, mert választás után vagyunk. A korábbi éveket tekintve húsvét előtt nem, mert húsvét előtt vagyunk, utána meg azért nem, mert húsvét után vagyunk. Karácsony táján ugyanez a helyzet, Tusnádfürdőn meg egybekovácsol. Az országgal érdemben nem kommunikál, legföljebb a környezetében jövő-menő kommunikációs szakerőkkel. Esetleg házhoz megy ajánlószelvényt gyűjteni, ilyenkor rosszul előadott váratlansággal toppan a lakásba. Ez annyira spontán, hogy amikor a lakásba lép, hallani a szabadkozást, elnézést, korábban jöttünk. A koreográfia is páratlan: Orbán a főhelyen foglal helyet, jobbra-balra a család, a képviselőjelölt meg ott ácsorog, ahol épp akad neki hely. Kérdés, elfogadja-e a választópolgár, hogy a miniszterelnök érdemi mondanivaló nélkül jön-megy HÉV-en, lakótelepen...

ITT OLVASHATÓ