Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2018.03.02.
...A liberális piacgazdaság minden másnál hatékonyabb működésében való hit sokakban megrendült a 2008-as krízis nyomán. A csalódás újból felébresztette a vágyat az állami szerepvállalás növelése és a szabályozás szigorítása iránt. Pedig az 1929–33-as válságot követő „szabályozási illúziótól” megszabadulva, a nyolcvanas években erőteljes liberalizáció és dereguláció vette kezdetét a pénzügyi szektorban, és a fejlett országokban eltörölték a tőkemozgások korlátait. A pénzügyi szektorból kiindult mostani válság hatására viszont megint erősítik a felügyeleti kontrollt, magasabb tőkekövetelményekkel növelik az intézmények kockázatviselő képességét, és szigorúbb szabályokkal próbálják meggátolni túlzott kockázatvállalásukat.
Az orbáni propagandával ellentétben azonban a magántulajdonban való hit a válság nyomán sem rendült meg: az állami tulajdon térnyerése a bankrendszerben és egyes konjunktúraérzékeny szektorokban (pl. autóipar) csak időleges volt: a válságkezelés részét képezte. Ugyancsak nem igaz, hogy általánosan megrendült volna a hit abban, hogy a piaci koordináció hatékonyabb, mint a (Kornaival szólva) bürokratikus koordináció. A fejlett gazdaságok kormányai, egyetértés híján, még a tőkeáramlás szabadságát sem korlátozzák, pedig arra már születtek életképes javaslatok (például a spekulációs tőkemozgásokat megcélzó Tobin-adó, amelynek magyar változatát, a tranzakciós illetéket egyszerű pénzbeszedésre használja az Orbán-rendszer).
Orbán vágyaival ellentétben nem vált általános nézetté, hogy leáldozott volna a „liberális Nyugatnak”. A szakmai viták a mértékekről, a piac és az állami szabályozás helyes arányairól, illetve a szabályozás hatékony módozatairól szólnak, és nem arról, hogy a mindenható államnak kellene beszüremkednie a gyakran „hibázó”, ám megfelelő körülmények között önkorrekcióra képes piac helyébe. Várhatóan e téren továbbra is a „kísérleti” közgazdaságtan, vagyis a próbálkozás érvényesül. (Ez látható például abban, ahogy az amerikai törvényhozás igyekszik eltörölni a válságra adott első reakcióként 2010-ben meghozott, a pénzügyi szolgáltatásokat gúzsba kötő Dodd–Frank törvény egyes rendelkezéseit.)
Ma is érvényes Samuelson és Nordhaus közgazdasági alapkönyvének a túltengő gazdasági szabályozásról tett ironikus megjegyezése, miszerint „a gyenge hatékonysághoz vezető út jó szándékkal van kikövezve”. Orbánék persze nem jó szándékból próbálják hatástalanítani a piaci erőket, hanem pusztán a saját hatalmuk megerősítése és vagyonuk gyarapítása érdekében. Velük kapcsolatban tényleg nem lehetnek illúzióink!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.