HOGYAN LEHETNE ITT JOBBKÖZÉP PÁRTOT CSINÁLNI?

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.03.28.

Nevethetjük Nevezhetjük ezt polgárinak, konzervatívnak, demokratikus jobboldalinak (brrr..), jobboldali liberálisnak, nemzeti kapitalistának, nyugatos jobboldalinak, nemzeti modernizációsnak, a továbbiakban: jobbközép -- szemben a mai etnicista, nemzeti szocialista radikális és szélsőjobbal (Jobbik, Fidesz). Hát először is, van egy ilyen párt, a Polgári Konzervatív Párt (PKP), amelynek részt vettem az alapításában és ismerem az eddigi nehézségeit. Érdekes megnézni, miért nem sikerül eddig neki semmi.

A jobbközép párt a Fidesz első stratégiai vetélytársa és egyetlen olyan ellenfele volna, amely valóban szavazók tömegeit csábíthatná el tőle -- nem pedig a maradékot szeletelné tovább. Ez részint azért van, mert a magyar politikai kultúra alapvetően jobbos (ez alatt értve elsősorban, hogy "nemzeti", másodsorban, hogy premodern: autoriter, érzelmi-irracionális, egoista-család irányultságú, antikapitalista), és nincs ma olyan politikai stratégia, amely ezt a jobbos alapvetést átvinné a versenyképesség folyamában megmerítve a túlsó partra, ahol a sikeres nemzetek állnak. Erre csak a nemzeti érdekű, modernizáló jobboldal képes, amely érzékeny a magyar traumákra, elfojtottságokra, nem progresszív, hanem meritokratikus, közben pedig tradicionalista. A nyelve jobboldali. Vetélytársa volna ez a Fidesznek azért is, mert nyilvánvalóan nem volna baloldali (ennek az elosztás- és egyenlőségközpontú irányzatnak amúgy sincs értelme, amikor éppen az értékteremtési struktúrák és a hazai "kapitalizmus" alapos reformjára szorulunk rá), már a szövetségi politikája miatt sem lehetne bekényszeríteni a baloldalra, márpedig a bal- és a jobboldal között ma akkor szakadék van, hogy középről vagy posztideologikusan (ahogy a Momentum próbálja és érzésem szerint már visszavonhatatlanul elrontotta) nem lehet a jobboldalt átalakítani.

A PKP ilyen párttá akar(t) válni, de a 2014-es bejegyzése óta nyilvánvaló volt, hogy se a mai baloldal, se a jobboldal nem érdekelt a megerősödésében. Először is, hogy elkerüljem a kötelező vádakat, a PKP valóban híján van/volt a megfelelő erőforrásoknak, tetterőnek, elkötelezettségnek, leginkább meg politikai lényeknek. (Röviden? Nem akarjuk eléggé a hatalmat. Messze nem.) Ezeket a hiányosságokat már az első évünkben elmagyaráztam 10-15 (összesen mérhetetlenül nagy anyagi forrásokkal rendelkező) magyar kapitalistának, akik egyike sem döntött úgy, támogatna minket annak érdekében, hogy több pénz birtokában elkezdjük befoltozni a lyukakat. A bizalmatlanságukat vegyesen az érdektelenségük, a saját helyzetükkel való elégedettségük, a retorziótól való félelem és az a tény motiválta, hogy - joggal - nem látták bele a PKP-be a győztest, akiért érdemes kockáztatni. Röviden, ez a politikai kockázati tőke nem került bele a pártba azóta se...

ITT OLVASHATÓ