Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.03.05.
De nem vagyok hajlandó feladni a hitem egy jobb Magyarországban.
Én nem abban hiszek, hogy nyer az ellenzék, hogy veszít a Fidesz. Nem is abban, hogy majd holnap megoldódik minden. Egyetlen egy dologban hiszek, Magyarországban.
De ez a Magyarország ma nincs meg, mert túl kevesen, 10 ezren, 100 ezren, talán millióan vagyunk, akik hisznek ebben. Mert ez a Magyarország nem a mai, és nem is a tíz évvel ezelőtti, ez a Magyarország talán sosem volt. Ez egy Új Magyarország.
Ez az Új Magyarország a népé, ezen a Új Magyarországon nem kell a hódmezővásárhelyi asztalosnak egy fél ledolgozott élet után is minimálbéren tengődnie, nem közmunkába születik bele a cigánysor lakója Borsodban, nem a külföldi munkavállalás az egyetlen lehetőség a tisztességes életre a középosztály gyerekeinek.
Én hiszek abban az Új Magyarországban, ahol a szolidaritás nem a koldusnak juttatott apró, hanem a szegénynek, a dolgozóknak, mindenkinek járó lehetőség az iskolára, a munkára, a tudásra, az egészségre, és nem csak a bérre, hanem a megélhetésre.
Hiszek abban az Új Magyarországban, ahol a demokrácia nem az oligarchák uralmát, hanem a nép jogát jelenti a saját életébe való beleszólásra. Ahol az állam és javai, a bíróságok és az igazság szolgáltatása, a jogállam és az általa biztosított szabadság nem a kevesek, hanem mindenki jussa.
Ez a hitem megingathatatlan. Máshogy nem is csinálnám azt, amit csinálok. Még akkor is megingathatatlan, ha minden lépés efelé egy hegy eltolásával ér fel.
Még akkor is, ha látom, hallom, érzem, hogy körülöttem mennyi embert ejt rabul a tehetetlenség, a közöny, a beletörődés, a cinizmus, a tudatlanság, a pénz vagy a hatalom szeretete. Azért megingathatatlan a hitem, mert tudom, ha ők is el tudják képzelni ezt a Új Magyarországot, akkor az ő lelkük is felolvad, és ők is tudnak hinni ebben a sosem volt Magyarországban.
Márpedig ha mind hiszünk ebben, és mind akarjuk együtt, akkor meg is érkeztünk arra a helyre, ahonnan még kemény munkával meg is kell teremteni ezt a Magyarországot.
Ez a hitem megingathatatlan. Máshogy nem is csinálnám azt, amit csinálok. Még akkor is megingathatatlan, ha minden lépés efelé egy hegy eltolásával ér fel.
Még akkor is, ha látom, hallom, érzem, hogy körülöttem mennyi embert ejt rabul a tehetetlenség, a közöny, a beletörődés, a cinizmus, a tudatlanság, a pénz vagy a hatalom szeretete. Azért megingathatatlan a hitem, mert tudom, ha ők is el tudják képzelni ezt a Új Magyarországot, akkor az ő lelkük is felolvad, és ők is tudnak hinni ebben a sosem volt Magyarországban.
Márpedig ha mind hiszünk ebben, és mind akarjuk együtt, akkor meg is érkeztünk arra a helyre, ahonnan még kemény munkával meg is kell teremteni ezt a Magyarországot.
De előtte el kell képzelni, márpedig ma lehetetlen ezt elképzelni, ha valakinek nincs hite. Ezért kell átadnunk, nekünk, akik hiszünk ebben, minél több embernek ezt az érzést.
És nekünk, akik hiszünk ebben, nem csak képzelődnünk kell, hanem cselekednünk is. Ennek első lépése az, hogy átadjuk másnak a politikai képzelet lehetőségét és ezzel a hitet. A második lépés pedig az, hogy megkeressük azt a pontot, ahol harcba szállhatunk ezért az Új Magyarországért.
Harcolhatunk az utcán, harcolhatunk a közösségi médiában, harcolhatunk beszélgetéseken, családi vacsorákon, munkahelyeken, és harcolnunk kell április 8-án a választófülkékben...
És nekünk, akik hiszünk ebben, nem csak képzelődnünk kell, hanem cselekednünk is. Ennek első lépése az, hogy átadjuk másnak a politikai képzelet lehetőségét és ezzel a hitet. A második lépés pedig az, hogy megkeressük azt a pontot, ahol harcba szállhatunk ezért az Új Magyarországért.
Harcolhatunk az utcán, harcolhatunk a közösségi médiában, harcolhatunk beszélgetéseken, családi vacsorákon, munkahelyeken, és harcolnunk kell április 8-án a választófülkékben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.