HAZUGSÁGOKKAL ETETETT, HAZUGSÁGOKKAL HERGELT, HAZUGSÁGOKKAL BÉNÍTOTT ORSZÁG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2018.03.05.

Nem bátor vezető, csak egy szánalmas kis senki. Nem az országért küzd – kivel is kellene küzdeni? Elég lenne felelős politikusként viselkedni -, kizárólag azért, hogy olyanná formálja az országot, amilyen az ő személyes érdekeinek megfelel. Szemrebbenés nélkül gázol át az elesetteken. Visszaél a hatalmával, milliárdossá teszi a családtagjait. Persze tudom, Tiborcz egy fenegyerek, egy vállalkozózseni aki már akkor is több cégben volt tulajdonos, amikor még nem udvarolt a miniszterelnök lányának. Igaz. Három cégben volt tulajdonos, a három cégből annyi nyereséget sem tudott kivenni összesen, amennyiből a napi megélhetést fedezhette volna. Ezt elfelejti a propagandamédia hozzátenni. Meg azt is, hogy az udvarlás előtt a tükröspusztai lovastanyát árulta a család, annyira nem ment. Ez szerencsére mára elmúlt, mindenki nagyon sikeres lett.

De most nem a családot egyben tartó korrupcióról akarok beszélni, hanem arról, hogy a kis ember azt mondta: gyermekekre van szüksége az országnak, nem pedig migránsokra. Ez rendben is lenne, ha nem az az ember mondaná, aki elsősorban felelős azért, hogy egy fejlődő, egyre erősödő, barátságos, nyitott, vendégszerető ország helyett ma egy komor, ezer darabra szakadt, végletesen megosztott, rettegő, gyűlölködő, múltba révedő, reménytelenül leszakadó országban élünk.

Nagyon komoly bátorság kell ahhoz, hogy Magyarországon gyermeket vállaljon egy átlagos, komoly családi háttérrel nem rendelkező fiatal pár. A CSOK, az ingyen tankönyv, ingyen ebéd nem alap semmire. Az a totális kudarc beismerése. Annak a kinyilvánítása, hogy ma Magyarországon a családok egy jókora hányada még akkor sem képes biztosítani a gyermeke alapvető ellátását, ha mindkét szülő dolgozik. Annak a beismerése, hogy a fiatal párok csak a kormánynak kiszolgáltatva kezdhetik meg a közös életüket, és hogy sok család képtelen előteremteni a napi étkezéshez szükséges fedezetet is.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a közhangulat egészen drámai, felvetődik a kérdés, hogy hol van ennek a lecsúszásnak a vége? Ki akar olyan helyen gyermeket nevelni, ahol egész falvak rettegnek a soha nem látott migránsoktól és kedélyesen agyon akarják verni az idegeneket, ha azok a településre tévednek? Nehéz vállalás ez minden szempontból. Nem véletlen az, hogy azok, akik más országban találták meg a megélhetést, mindjárt bátrabban vállalnak gyermeket. Minden hatodik magyar gyermek külföldön születik, bár lehet, hogy azóta már minden ötödik. Tízből két baba nem ebben az országban jön a világra...

ITT OLVASHATÓ